Kiből lesz a jó kislány?

Part 1

-Elizabeth! Azonnal indulj meg lefele! Ne szóljak mégegyszer. -kiált anya dühösen.

-Mindjárt megyek,egy perc... -elegem van,hogy állandóan csesztet!!!

Még egy pillantás a tükörbe. Jó lesz ez. Akinek nem tetszik nem nézi! Ez az én jelmondatom. Fekete rövidnadrágomba beletűrtem a fehér atlétám. Barna, hullámos, hosszú hajamat lengedve hagytam. Felkapom a táskám és célirányosan elindulok lefele.

-Legalább csinálj úgy mintha érdekelne az, hogy mindjárt elkések! -mondja a muter mostmár pirosló fejjel.

-Jól van már!

-Mi lenne ha nem így beszélnél velem?!

-Oké, inkább induljunk! -zárom rövidre,mert sose lesz vége ennek a beszélgetésnek.

Felhúztam elnyűtt, szürke tornacsukámat,s bepattantam a kocsiba. Elindultunk (végre). Az út tök csendesen telt. Fülemben ordított a zene. Talán jobb is így. Leállt a jármű amint a suli elé értünk és én azonnal pattantam volna ki,de anya megfogta a karom.

-Jövök érted fél ötre. Úgyis beszélnem kell az osztályfőnököddel.

-Oké -egyeztem bele.

-Szeretlek.

-Jah...én is -nyögtem oda,s már ott sem voltam.

A reggeli rutinom szerint az udvar vége felé vettem az irányt. A sok kilencedikes közt egyből kiszúrtam az én emberemet.

-Jashon! -üvöltöttem el magam lejobb haverom láttán. (Egy pár dolog Jashonről: ő az a tipikus "cuki" fiú. Tudjátok,aki után bomlanak a csajok. Ezzel csak az az egyetlen egy probléma van, hogy meleg. Bizony! Meglepő mi?! De nem tehet erről és ezért nem is ítélem el.)

-Mona. No még korán bent vagy! Tán anyád hozott be? -mondta csábos mosollyal az arcán. (Egyébként csak ő hívott így. Valahogy a Monalizáról vette.)

-Jaja! De látom megint a kisebbek társaságában lógsz.

_Tudom, hogy nem birod őket,de a lányok...

-Oké oké,ne is folytasd! -vágtam rá enyhe mosollyal az arcomon, mert minden alkalommal elmondja: csak a látszat miatt hagyja, hogy rányomuljanak. De ez pesze csak részben igaz. Azt is tudom,hogy szeret a középpontban lenni. -Mindig itt menősködnek a cigivel, és közben meg majdnem megfulladnak tőle. Blah.. Gusztustalan!!! -mutattam ujjammal egy lány csorda felé.

- Mindegy. Kérsz? -nyújtja felém Jashon a tequilás üveget.

-Még szép! -elvettem tőle a felkínált terméket, majd jól meghúztam. Éreztem amint az alkohol átjárja a testem. Az égető érzés a torkomban majd a gyomromban nagyon király érzés.

Becsengettek. A kisebbek tétováztak egy pöppet,hogy menjenek vagy maradjanak. De végül mentek (még szerencse). Amint feloszlanak, csak ketten maradtunk. Leültünk a fal tövébe és nyugodtan iszogattunk tovább. Egyszer csak egy kis fiatalabb csaj rohant oda hozzánk.

-Elizabeth Hardy? -(mivel a második nevetemet szinte senki sem tudta) kérdezte lihegve.

-Igen?!

-Hivat az igazgató. -s sietett is vissza a nyag épületbe.

Nagy nehezen feltápászkodtam. A piát és Jashont hátrahagyva léptem be az igazgatói iroda előtti kis szobába. Helyet foglaltam egy széken, majd körbenéztem. Rajtam kívül az a lány volt ott,aki lejött szólni. Arra lettem figyelmes, hogy nyílik a "nagy fönök" ajtaja, s behívattak. Az osztályfőnököm ott ült az igazgatónő mellett. Én meg nyugisan lehuppantam egy fotelbe velük szembe.

-Nos kisasszony. Ugye tudja, hogy miért van itt? -kérdezte a csendet megtörve a dili, akit mi csak Uszkárnak hívtunk a diákok között. Hogy miért?! Azért, mert mindig olyan alakura vágatta a haját,mint egy uszkár kutyának szokták!

-Nem, de ha elmagyarázná a dolgokat, akkor én szivesen meghallgatnám. -és elővettem a legszebb mosolyomat.

-Szerintem nem kéne pimaszkodnod! -szólt rám összehúzott szemekkel az ofőm. Én meg aprót bólintottam,hogy megértettem.