Kiből lesz a jó kislány?

Part 2

-Miért is kellett feljöjjek?!

-Thomas! Kimenne? -Kérdezte az igazgató a számomra rokonszenves tanártól.

-Persze. -Felállt a középkorú, harmincas éveiben járó, vékony alkatú férfi és kiment a szobából. Csönd ült a helységre.

-Szóval! Tudom, hogy tudod, hogy miért vagy itt. -törte meg a csendet Uszkár. (Mivel sokat ültem már itt és jobban ismert ő minden tanárnál, ezért is magázott négy szem közt.)

-Persze!

-Tudod Elizabeth, nagyon kedvellek, de ez már túlzás amit te csinálsz! Szinte minden tanár panaszkodik rád és állandóan megszeged a szabályokat. Muszáj valamit tennem.

-És? Mi lesz? Kicsapnak?! -tudtam,hogy úgyse fognak, hisz mindig ez van. Ha egy héten háromszor nem ülök itt akkor egyszer sem!

-Pontosan! Mást nem tudok tenni. -rezzenéstelen arccal nézett rám. -Ezt a hetet még itt töltheted. Édesanyáddal is beszélni fogok.

Mivel nem tudtam megszólalni,így folytatta.

-Most elmehetsz, és kérlek menj be órára.

Bólintottam. -Viszlát. -elköszöntem és se perc alatt kint voltam a helységből. A folyosón állva kinéztem az ablakon. Mivel Jashont nem láttam már az udvaron, így elindultam megkeresni az osztályomat. Mihelyt megtaláltam, gondolkodás nélkül nyitottam be az ajtón. Halkan és észrevétlenül surrantam be a régi, szocos kémia terembe. Csak a tanárom vett észre. (Akit mellesleg nem annyira bírtam! Sőt...) Leültem a legutolsó padba. A telefonomra pillantva látom, hogy mindjárt kicsengetnek.

-Akkor a következő órára mindenki válasszon párt magának a kísérlethez. Plusz a házit se feledjétek el! -Utolsó szavára ki is csengettek. Utolsóként hagytam volna el a termet, de vaki megfogta a karomat. Visszanéztem.

-Igen?! -húztam fel egyik szemöldökömet.

-Nagyon csinos vagy ma. -a mondata végén enyhe,perverz mosolyra húzta a szája szélét, kémia tanárom, Peter.

Jobbnak tartottam, ha nem is válaszolok. Így karomat kirántva erős markából, kimentem a teremből.

Az első óra pipa. Már csak másik hat borzasztót kell végigüljek- a folyosón haladva elmerültem gondolataimban. Egy beképzelt lány zökkentett vissza a való világba, amint nekem jött. Tipikus tömeg ember... még annyit sem tudott mondani, hogy baszd meg! Nem nagyon bírom az ilyen embereket. Ugyan az a cipő, táska, ruha, teló. Nincs egyedi ízlésük. a cuccaim nagy részét kifejezetten utálom. A nővéremtől kaptam aki szeretett úgy öltözködni, mint a többi plázacica! Szerencsére múltidőben.

Jaaaj, majd elfelejtettem, bemutatni a családomat: A nővérem, Rose most épp körül utazza a földet, mert művészettörténész. Nemsokárra itthon lesz! Apa elhagyott minket már 10 éve. Akkor, 7 évesen nem teljesen tudtam felfogni a dolgokat. Csak annyit vettem észre az egészből, hogy egyik nap még velünk volt, a másik nap meg már nem. (Anya akkor elég sokat sírt.) Anyával és az öcsémmel, Garyvel élek New Orleans-ban. Anyával nem felhőtlen a viszonyom. Ez igazából nem tudom, hogy miért van. Régen sok időt töltöttünk el együtt. Gary meg olyan mintha a bátyám lenne, de mégis 1 évvel fiatalabb. Mindig is vigyázott rám és vele tényleg mindent megbeszélhetek.

-Mona! -A hátam mögül egy ismerős hangot hallottam.

-Hmm?? -Fordultam meg és láttam, hogy Jashon futott felém.

-Bocsi, hogy nem vártalak meg. -ért mellém zihálva.

-Ohh, semmi.

-Mi történt?? -és elkezdtünk újra sétálni.

-Ááááá! Hosszú... A lényeg, hogy ezt a hetet még itt fogom lehúzni, mivel kicsaptak.

-Basszus! Ne már!! 

-Van ez így.

-És mi lesz ezek után?

-Még nem tudom. Azt mondta Uszkár, hogy beszélni fog anyámmal... Szóval miután kinyírt anya, utána csak lesz valahogy.

-Értem. Sajnálom. -láttam rajta,hogy tényleg sajnálja a dolgot. De valamit már nagyon elakart mondani. -Ééééééssssss? Megtennél nekem egy szívességet?

-Aha, persze. Mi az?

-Lenne ma egy buli, amire nem kéne egyedül mennem,de még nincs partnerem. Egy puccosabb parti lesz.

-Hát.. Nem is tudom..

-Jaaaj ne csináld már.

-Jól van, -mosolyodtam el.- de az adósom maradsz!

- Király! Akkor ezt megbeszéltük. Köszi. -mosolyodott el. -Szia.- és ezzel el is indult az ellenkező irányba. Én csak intettem neki.