-Ismét egy borzalmas nap.-mondtam sóhajtva. Kapkodtam a lábaim, a suli felé, mert késésben voltam mint mindig. Nem erősségem a koránkelés, nem is lesz az. Mire végre elértem az iskola kapuit, a nyelvem is lógott. Épp besétáltam, mikor veszem észre, mindenki a folyosón ügyködik a szekrényénél. Elöntött a méreg.
-Szóval akkor a semmiért fáradtam el?-panaszkodtam a szekrényem felé menet.
-Nem is a semmiért!- felelte a legjobb-és egyetlen- barátnőm, Eliz.
-De te üzentél nekem 10 perccel ezelőtt a fékbúkon, hogy elkések!- mondtam dühösen. Útálom a Facebookot úgy ahogy van.
- Nem szerettem volna, hogy ismét elkéss. Különben is, a koránkelés senkinek sem ártott eddig.-mondta.
-De neked mindjárt fog!- szorítottam ökölbe a kezem. Hirtelen valaki nekem jött, és az ütés nem Eliznek, hanem annak a szerencsétlennek ártott. Lefagytam. "Úristen most mi lesz?" . Az alak felállt. Látszott, hogy fiú. Elpirultam. Nem is csoda, igyekszem messziről kerülni őket.
-Jesszusom, bocsi, nem akartam!- esedeztem bocsánatért a fiúnak.
- Semmiség.-mosolyodott el.
- Semmiség? Az ütése felér One Punch-éval is!- vágott közbe Eliz. A fiú elnevette magát.
-Eliz...- mondtam dühösen,és befogtam Eliz száját. A fiú ismét felnevetett. Észrevettem ahogy megcsillant a napfény a haján. Azt hittem odaokádok. Nem úgy Eliz. Már lassan a nyála is csorgott. Oldalba böktem. Szúrós, zöld szemeivel rám nézett. Fogta magát, felemelte a fejét, és elsétált.
- Ne hagyj itt egyedü--
- És mi a neved?-kérdezte a fiú.
- Ömm...izé.....öm....- csuklott el a hangom.
- Szép név!- mosolygott a fiú. Az én nevem Taro
.- Klassz név.- még mindig úgy álltam ott mint valami félkegyelmű. Oh, különben a valódi nevem Marie.
-Nos, ez sokkal szebb név mint az Öm izé.- nevetett, és berakta a könyveit a mellettem lévő szekrénybe.
-Új tanuló vagyok itt. Megmutatnád merre van a 9-es terem?- szólalt meg a fiú.
- H-hát persze..Az én órám is ott lesz most.- mondtam remegve. Ilyen sokáig sosem beszélgettem senkivel, Elizen kívül.Elkísértem órára. Áhh kicsit sem volt nekem kínos pff ugyan. Majdnem elájultam kínomban, de semmi komoly.
*aznap este* /Facebookon\
Eliz: Tetszik neked? o3o
Én: Nem pls.
Eliz: Ugyaan :333 Láttalak, vörös voltál mint Silvya pattanásai.
Én: Azért annyira nem xDD. De amúgy is amiatt voltam vörös, mert tudod mennyire nem szeretem idegenek társaságát.
Eliz: Miért honnan jött, a Marsról? -.- PLS. Legalább beszélgess vele többet. Ha nem is szereted, legalább barátokat szerezz.
Én: A szekrénye az enyém mellett van.
Eliz: jujci :33
Én: Csak a te kedvedért jövök fel fékbúkra, ne szúrd el.
Eliz: jójó >:33
Én: Várj valaki bejelölt ismerősnek.
Taro Natame ismerősnek jelölt. [Elfogadás] [Némítás]
"Úristen"
Én: Ez a faszi bejelölt ismerősnek.
Eliz: Mire vársz? Fogadd már el!
Elfogadtam. Imádkoztam érte, hogy ne írjon rám.
Taro: Szia :)
" Nabakker"
YOU ARE READING
Én, a Dandere
HumorA Dandere egy japán kifejezés arra, aki antiszociális, zárkózott, és csak nagyon kevés emberben bízik. //Figyelem: a történet nem valós események alapján zajlik\\