Én, a Dandere

Régi jó barát, régi jó testvér

Szorongtam. 

"Úristen most mi lesz, mit tegyek?" 

>Marie kijelentkezett<  Összecsaptam a laptopom. 

Le a nappaliba. 

Egyenesen az asztalhoz. 

Ott van egy szőnyeg. 

Becsúsztattam alá a laptopot. 

-Kész!- mondtam. Kihúztam a rutert, és kivágtattam az ajtón. Elizhez akartam menni. A város másik végén lakik, de mikor hozzám jön, olyan mint a villám. Szüleim üzleti körúton, nővérem koleszos. "Szabad" vagyok. Ismétlem, "szabad". Nem tudtam mit kezdjek magammal. Sétálva, jó lesz ha estére odaérek. 

-hmmm- gondolkodtam keményen. És akkor beugrott. A ház mögött lévő fészerhez futottam. Lassan kinyitottam az ajtót. És igen ott volt. A jó öreg haverom. 

A motorom. 

Szép koros antik motor volt, de megszégyenített minden flancos motoros gyereket. Előbb tudtam motorozni, mint járni. Fejemre húztam a poros fekete sisakom, és felpattantam a motorra. Kivittem a ház elé. És jött a pillanat. Képes elindulni, vagy nem. Elindítottam. Semmi. Ismét. Semmi. A szívem szakadt meg érte. Gondoltam, most elég, kivagyok teljesen. A motort otthagyva épp nyitottam volna ki az ajtót, hogy visszamenjek a váramba e keserves vereség után, de akkor... 

- Na mi az?- szólt valaki. Ismerős hang volt. Nagyon is. 

A motor hangja hirtelen felzendült. 

Kifutottam. 

- Ilyen könnyen feladod?-kérdezte mosolyogva a nővérem. 

- Ann...- szeppentem meg. 

-Hiányoztál.... hugi. 

Beleugrottam a karjaiba. Nekem csak a nővérem volt, szüleimről azt se tudtam mi a munkájuk, csak hogy körúton vannak. 

-Látom ismét előkerült a jó öreg. 

- Elő, elő- mondtam mosolyogva. Nem is akartam már Elizhez menni, csak a nővéremmel akartam beszélgetni.

*később* 

- És milyen a kolesz?-kérdeztem érdeklődve. 

-Jó-jó.-mondta Ann. És neked? 

-Öm...nos...elfogadható... 

-Elfogadható? Szóval az én kicsi húgom beleszeretett valakibe? o3o 

- MI? Nem....Én...honnan tudtad?-kérdeztem elpirulva.

-Én nem tudtam. Most mondtam el- mondta a nővérem nevetve és nyomott nekem egy jó erős barackot. 

- A fejeem...-panaszkodtam. 

-És ki a szerencsés?- kérdezte mosolyogva, és információra éhesen.

-MII? Senki, senki. Felejtsd el. Ezt csak úgy mondtam, nincs senki!- mondtam pirosan, mint valami paradicsom.

-Hm. Hát oké..-szólt nyújtózkodva. Közben hozzáért az asztal alatt lévő szőnyeghez. 

-Jesszusom, miből van ez, téglából?-panaszkodott a nővérem. Benyúlt a szőnyeg alá, és kihúzta a laptopom. 

-Ez meg? Hogy kerül ez ide?-csodálkozott. 

-Öh...mindegy..-martam ki a kezéből.

-Engem nem tudsz átverni.-szólalt meg komolyan. 

-Látom rajtad. Nem tudom kit, de valakit szeretsz.-folytatta.

-JAJJ MÁR!!-kiáltottam fel. Nem tudnál ezzel békén hagyni?!-fakadtam ki. Ebből nekem elegem van. 

Felvettem a sisakom, és kiviharzottam az ajtón. Felültem a motorra, beindítottam, és elindultam vele. Csak hajtottam az öregfiút, ennyi idő után nem árt neki. Ekkor észrevettem Taro-t a járdán. Integetett nekem, én visszaintettem mosolyogva.Visszanéztem, láttam ahogy Taro belép az egyik házba ami eddig eladó volt. 

Taro a szomszédom...