Én, a Dandere

A kezdetek

-Ismét egy borzalmas nap.-mondtam sóhajtva. Kapkodtam a lábaim, a suli felé, mert késésben voltam mint mindig. Nem erősségem a koránkelés, nem is lesz az. Mire végre elértem az iskola kapuit, a nyelvem is lógott. Épp besétáltam, mikor veszem észre, mindenki a folyosón ügyködik a szekrényénél. Elöntött a méreg.  

-Szóval akkor a semmiért fáradtam el?-panaszkodtam a szekrényem felé menet.

-Nem is a semmiért!- felelte a legjobb-és egyetlen- barátnőm, Eliz.

-De te üzentél nekem 10 perccel ezelőtt a fékbúkon, hogy elkések!- mondtam dühösen. Útálom a Facebookot úgy ahogy van.

 - Nem szerettem volna, hogy ismét elkéss. Különben is, a koránkelés senkinek sem ártott eddig.-mondta.

-De neked mindjárt fog!- szorítottam ökölbe a kezem. Hirtelen valaki nekem jött, és az ütés nem Eliznek, hanem annak a szerencsétlennek ártott. Lefagytam. "Úristen most mi lesz?" . Az alak felállt. Látszott, hogy fiú. Elpirultam. Nem is csoda, igyekszem messziről kerülni őket.

-Jesszusom, bocsi, nem akartam!- esedeztem bocsánatért a fiúnak. 

- Semmiség.-mosolyodott el.

- Semmiség? Az ütése felér One Punch-éval is!- vágott közbe Eliz. A fiú elnevette magát.

 -Eliz...- mondtam dühösen,és befogtam Eliz száját. A fiú ismét felnevetett. Észrevettem ahogy megcsillant a napfény a haján. Azt hittem odaokádok. Nem úgy Eliz. Már lassan a nyála is csorgott. Oldalba böktem. Szúrós, zöld szemeivel rám nézett. Fogta magát, felemelte a fejét, és elsétált.

 - Ne hagyj itt egyedü-- 

 - És mi a neved?-kérdezte a fiú.

- Ömm...izé.....öm....- csuklott el a hangom.

- Szép név!- mosolygott a fiú. Az én nevem Taro

.- Klassz név.- még mindig úgy álltam ott mint valami félkegyelmű. Oh, különben a valódi nevem Marie.

  -Nos, ez sokkal szebb név mint az Öm izé.- nevetett, és berakta a könyveit a mellettem lévő szekrénybe.         

 -Új tanuló vagyok itt. Megmutatnád merre van a 9-es terem?- szólalt meg a fiú.

- H-hát persze..Az én órám is ott lesz most.- mondtam remegve. Ilyen sokáig sosem beszélgettem senkivel, Elizen kívül.Elkísértem órára. Áhh kicsit sem volt nekem kínos pff ugyan. Majdnem elájultam kínomban, de semmi komoly.    

*aznap este* /Facebookon\ 

Eliz: Tetszik neked? o3o 

Én: Nem pls. 

Eliz: Ugyaan :333 Láttalak, vörös voltál mint Silvya pattanásai. 

Én: Azért annyira nem xDD. De amúgy is amiatt voltam vörös, mert tudod mennyire nem szeretem idegenek társaságát. 

Eliz: Miért honnan jött, a Marsról? -.- PLS. Legalább beszélgess vele többet. Ha nem is szereted,  legalább barátokat szerezz. 

Én: A szekrénye az enyém mellett van. 

Eliz: jujci :33 

Én: Csak a te kedvedért jövök fel fékbúkra, ne szúrd el. 

Eliz: jójó >:33 

Én: Várj valaki bejelölt ismerősnek.  

Taro Natame ismerősnek jelölt. [Elfogadás]    [Némítás] 

"Úristen" 

Én: Ez a faszi bejelölt ismerősnek. 

Eliz: Mire vársz? Fogadd már el!

Elfogadtam. Imádkoztam érte, hogy ne írjon rám.  

Taro: Szia :)  

" Nabakker"