Én, a Dandere

Zavarodottság

(Elnézést, hogy ilyen sokáig nem írtam :/) 

Úgy véltem, ennél rosszabb nem is lehetne. Visszatoltam a motort a helyére, és felviharzottam a szobámba. Nem érdekelt már a nővérem. Bezártam az ajtót, hogy még csak véletlenül se jöjjön be. Aztán odamentem az ablakhoz. Nagyon dühös voltam, de féltem is. Néztem Taroék házát. Ő épp kijött az ajtón... 

Néztem őt. A párkányon lévő cserépben voltak kis kavicsok...azokra terelődött a figyelmem. Belemarkoltam a cserépbe. Eldobtam Taro felé... unott fejjel. "Hagyjon már békén, mintha követne mindenhova". 

Taro elmorgott egy 'au'-t és továbbindult. Rámosolyogtam a cserépre, mintha valami szívességet tett volna a kis kavicsokkal. Talán így is volt. 

Mindenesetre tovább figyeltem az egyre sárgább eget. Sajnos a napot nem lehetett látni, de legalább jutott nekem is az égből. Csak néztem, mint valami csodát. 

Pár madár repültem el az ablakom előtt. 

-Legalább a madarak szabadok, és azt tehetnek amit akarnak...- sóhajtottam. 

A madarak olyan gyönyörűek, és kecsesek. Én is madár szeretnék lenni. 

-Olyan bolond va--- 

Egy madár ráürített a fejemre. 

-EZ MOST KOMOLY?-kiáltottam fel. Elfutottam a fürdőbe megmosni a hajam. 

-Mégsem tetszenek annyira a madarak..-morogtam egyet. 

Miután megszárítottam a szénakazalt, amit egyes emberek hajnak hívnak, egy finom illat csapta meg a sampon illatát. Olyan volt mint valami...oh lehetetlen leírni. Lefutottam a konyhába. 

-Pont időben! -mondta a nővérem, és kivett a sütőből egy nagy adagnyi pitét. 

-Milyen ízű?-kérdeztem. Már a nyálam is csorgott.. 

-Barackos-mosolyodott el Ann. 

Nem mondtam semmit, kimarkoltam egy jó nagy darabot belőle, és a számba tömtem. 

-Hé te, legalább megvárnád míg meghü-- 

- EZ ÉÉÉGEET -ordítottam fel. 

-MOST VETTEM KI A SÜTŐBŐL TE ESZEMENT.-kiáltotta Ann, és hozott nekem egy pohár vizet. 

Benyakaltam. 

-Sokkal jobb, köszi..-néztem a padlót.. 

Olyan szerencsétlen vagyok, hogy az nem igaz. 

Hirtelen kopogást hallottam... 

Elindultam, hogy kinyissam az ajtót. 

(**sajnálom hogy ilyen rövid lett, de készülök másik sztorival is hogy kárpótoljam azt a sok időt, míg nem voltam**)