MY HEART IS LOST//j.c.c

Chapter one.

Egész nap Tumblrözés, sok Nutella, depis zenék, ja és persze a Starbucks, ha már jobban vagy, és kimerészkedsz az emberek közé.. - ismerős lehet, ha nem rég estél túl egy szakításon, ahol érezted, hogy "Ő" az igazi, de aztán még is kettéváltak az útjaitok.

Ez játszódik le most az én fejemben is. Pár hete még egy párt alkottunk Jcvel. Igen, Jc Caylennel az o2lből. Sosem gondoltam volna, hogy így hirtelen vége szakad mindennek köztünk.-miközben ezen gondolkodtam, bekopogtatott valaki az ajtón.  Mivel egyedül voltam otthon, csak egy ember lehetett:A legjobb barátom, Connor. Ő az egyetlen, akinek van kulcsa.

-Hali Connor!-Ásítottam egyet az unikornisos pizsamámban.

-Jézus Katie!Már nekem rossz nézni ahogy bent poshadsz a szobában.. Ma jössz velem, és Sammel edzeni! Kezd meglátszani rajtad a sok Nutella..-Nézett végig rajtam. Ő mindig is az a túl őszinte ember volt, de így kell szeretni.

-Con.. Azzal ugye tisztában vagy, hogy reggel 6:30 van, és ilyenkor mindenki úgy néz ki, mint egy hányás? Kivéve a koránkelők. mint te...-sóhajtottam

-Jó, de te minden nap így nézel ki, amióta megtörtént az a dolog, amiről nem akarsz beszélni.. Plusz a későn kelőknek se néz ki úgy a Tumblrjük, mint neked.. Alapjáraton egy boldog fiú vagyok, de megnéztem a tiéd, és rám támadt az a meg kell ölnöm magam érzés..-Tört ki belőle majdnem a röhögés.

-Megnéznélek egy szakítás után 1 hónappal..-forgattam meg a szemeim.

-Inkább öltözz, mert Sam kint vár minket a kocsiban-nézett ki az ablakon

-Jól van, nyertél..-álltam fel, és felvettem egy rövidnadrágot, meg egy egyszerű fehér crop topot. Persze Connor addig elfordult.

-És..umm..nem mintha csúnya lennél, de smink?-nézett rám

-Edzeni megyünk, nem? Oda meg minek?

-Hááát.. eddig a legfontosabb dolog volt az, hogy sehova se mentél ki smink nélkül. Tudod, Youtuber vagy, valahogy ki kell nézned. A lesifotósok mindenhol ott vannak. Meg amúgy is, bárhol ott lehet Ő, neked meg mindig a lehető legjobb oldaladat kell mutatni, hogy megbánja, és ő is érezze, amit te érzel.-vigyorgott

-Jó, meggyőztél-mosolyogtam a fiúra, és a fürdőbe mentem megigazítani magam, és megcsinálni a sminkem. Mire kimentem, annyit láttam, hogy Sam a hűtőből eszi amit lát. Snapeltem róla egy videót, amin elröhögtem magam, ő pedig teli szájjal rám vigyorgott

-Bocsi, nem bírtam megállni... imádom a salátát és az Oreot-nyelte le nevetve az utolsó falatot is.

-Esküszöm, ha nem lenne valamelyikőtök mindig körülöttem, én már nem is tudom mit csináltam volna-mosolyodtam el, és felvettem a Vansem.

-Na, indulhatunk?-nézett ránk Connor.

Mind a ketten bólintottunk, és a beszálltunk a kocsiba. Az úton végig énekeltünk a kocsiban, és röhögtünk. Éreztem, hogy kezdem elfelejteni Jct..Nem teljesen, de tőlem már ez is haladás. Lassan oda is értünk az edzőterembe, és legalább két órát ott töltöttünk, ha nem többet. A fiú haverjaimban mindig is azt szerettem, hogy bármikor fel tudnak vidítani, akármi történt velem. Nem utolsó sorban pedig mindig ott vannak velem, ha életem legnagyobb hülyeségét akarom véghez vinni. Nem megakadályoznak benne, hanem röhögve csatlakoznak, bármiről van szó.

Miután megjártuk az eredeti célunkat, beültünk a Starbucksba meginni valami hideget. Persze, hogy ne legyen ennyire "tökéletes" a napom a karma beleszólt. Már ha létezik. Egy asztallal mellettünk megpillantottam Jct. Amint meglátott, odajött az asztalunkhoz.

-Katie, beszélhetnénk?-nézett a szemembe, de  én inkább a földet néztem. -Sajnálok mindent, tényleg..-sóhajtott.

Connorra néztem, mivel tőle szoktam minden ilyesmiben segítséget kérni. Ő csak vallat vont, hogy az én döntésem minden.

-Jó, legyen..-adtam be a derekam, és felálltam.

A fiúk odalöktek nekem egy "sok sikert", mivel tudták, hogy a szívem legmélyén még mindig szeretem őt.

-Elmehetnénk valami helyre, ahol nincs senki aki láthat minket? Mindent meg szeretnék veled beszélni.

Csak bólintottam egyet, és vártam, hogy az élet elintézze, hogy mi lesz velünk. Béke, vagy örökké vége... A második opciót nem nagyon akartam, de majd meglátjuk. Végül egy kisebb vízpartra mentünk, ahol alig fordulnak meg emberek.

-Még mindig haragszol rám?-sóhajtott a földet fürkészve.

-Őszintén? Azt sem tudom, hogy mit érzek..-kezdtem szórakozni a körülöttem lévő homokkal, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

-Megértelek.-küldött felém egy halvány mosolyt.

-Jc, mit szeretnél, hogy mi legyen velünk?-néztem végül a fiúra

Jc csak vállat vont, jelezve, hogy rám hagyja a döntést. Pont egy olyan lányra, aki egész nap sorozatokat néz, és Nutellát zabál szakítás után, ahelyett, hogy megpróbálna helyrehozni az egész életét.