MY HEART IS LOST//j.c.c

Chapter Five.

Reggel kb. olyan hétkor keltem fel, az ébresztőnek köszönhetően. Elkezdtem Jct is keltegetni, mert ő vagy reggel, vagy délután kell fel. Középút nincs.

-Reggelt életem-simítottam végig a fiú arcán.

-Mhhmm..-nyögött fel álmosan.

-Kelj fel, ma van a turné első állomása-nyomtam egy puszit az arcára.

-Jó, de az délután lesz.-keresett kifogást, hogy tovább aludhasson

-Előtte még ezer dolgunk van, és a fanok is itt fognak gyűlni a hotel előtt, szerintem te meg nem akarod őket elhanyagolni.

-Igazad van.-látta be végül, és kipattant az ágyból.

Átöltözött, meg minden, utána lementünk reggelizni. Trevor már ott volt a svédasztalnál, és éppen választott magának valamit enni.

-Hali-köszönt oda nekünk mosolyogva, és intett egyet.

-Lana hogy-hogy nincs itt veled? Amióta együtt vagytok nem láttalak külön titeket..-nevettet fel Jc

-Szerintem még alszik..-vont vállat. -Amúgy segítetek valamiben?-nézett ránk

-Persze, miben kéne?-vágtam rá egyből.

-Hát ugye Lanának lassan szülinapja van, és hát arra gondoltam, hogy megkérem a kezét az egyik állomásunkon, persze a színpadon.. Korai sem lenne, mert már lasan három éve együtt vagyunk, meg ugye kiskorunk óta ismerjük egymást..Csak még a gyűrű ügyben kéne segítség..-vakargatta a tarkóját nevetve.

-Istenem, de aranyooos.-csillant fel a szemem -Amúgy szívesen segítünk-mosolyogtam Trevorra

-Connornak meg megírom, hogy találjon ki Lanának valamit, ameddig távol vagyunk.-vette elő Jc a telefonját.

-Viszont én felmegyek a Penny Boardomért.-

-Nekem iis.-szólt utánam Jc

-Jóóó.-szaladtam fel a lépcsőn, megkerestem, és vissza lementem.

Kimentünk, Trevor előttünk sétált, mi pedig Jcvel gördeszkával kézen fogva gurultunk mögötte.

-Amúgy tudod egyáltalán, hogy hol lehet gyűrűt kapni?-gurultam Trevor mellé.

-Majd találunk valamit-vont vállat nevetve.

-Igaz.-szólaltunk meg Jcvel megint egyszerre.

-Na most te utánzol-nevettem.

-Én nem iis.-nevetett Jc.

-Dee.-nyújtottam ki a nyelvem vigyorogva.

-Inkább hagyjuk..-nyomott egy puszit az arcomra.

-Amúgy hogy tudtok mindig egyszerre beszélni?-nézett ránk Trevor.

-Nem tudjuk..-mondtuk újra egyszerre.

-Fuu..-nevetett Trevor.

Elértünk egy ékszerészhez, ahova rögtön be is tértünk. Egy másik pár is éppen bent volt, és ők is gyűrű ügyben jöttek, ahogy elnéztem őket. Kellemes kis hely volt. Nem volt semmi nyüzsgés, csak boldog emberek.

-Ez de cukin néz ki-akadt meg a szemem egy gyémántköves csodán.

-Tényleg jól néz ki-nézte meg Trevor közelebbről. -És szerintem neki is tetszene..-célzott Lanára mosolyogva.

-Akkor.. Megvan a tökéletes gyűrű?-tesztelte Jc Treviet. Arra várt, hogy mi lesz az első reakciója.

-Szerintem igen..-nézett kicsit kipirulva a pultok mögött csillogó, néhol már fénylő nyakláncokra.

A pénztárhoz mentünk fizetni, meg elintézni mindent, amivel egy ékszer vásárlás jár.