MY HEART IS LOST//j.c.c

Chapter Two.

-Adjunk magunknak még egy esélyt?-néztem kérdőn Jcre.

-Hááát...-húzta az agyamat.

-Vagy kell még egy kis idő?-fürkésztem újra a földet.

-Figyelj Katie. Elrontottam mindent, tudom. Szerintem egy második esélyt sem érdemelnék meg.. De, ha úgy gondolod, hogy mégis, akkor én benne vagyok-mosolygott rám, amivel egy csapásra le tud venni a lábamról.

-Amúgy tökre hiányoztál.. Csak én azt hittem, hogy nekünk örökre vége..-néztem a felcsapódó hullámokat, és a kihömpölygő vizet.

Közben Jc egyre közelebb ült hozzám, és nyomott egy apró puszit az arcomra, mire elmosolyodtam akaratlanul is. Felnéztem a fiúra, egyenesen a szemébe. Ez volt az, ami hiányzott az életemből. Egyszer csak Jc megcsókolt, amin kicsit meglepődtem, de rögtön léptem, és visszacsókoltam.

-Szeretlek-súgta a fülembe.

-Én is téged.-szívtam be a fiú illatát.

-Amúgy nem fázol?-ölelt magához óvatosan.

-Kicsit.-bújtam hozzá.

Jc nem szólt semmit, csak levette a pulcsiját, és rám adta.

-Koszönööm-kuncogtam fel halkan.

-És, mi történt azalatt a pár hónap alatt?-nézett rám

-Az egyik régi exem rögtön vissza akart szerezni, amiután szakítottunk, ettem egy csomó Oreot, meg Nutellát, megnéztem az American Horror Story első három évadát, csomót Tumblröztem, és ki sem mozdultam a házból.-foglaltam össze az elmúlt két hónapot.

-Nyugi, az én életem se volt jobb.. Nálam is kb ugyan ez, csak kellett játszanom turnékon a "boldog jct"-sóhajtott egy aprót.

-Az a lehető legrosszabb dolog, átérzem.. Ez a Youtuberség egyik árnyoldala. Mindig mindenhol azt kell tettetni, hogy jaj de boldog vagy meg minden, de ha tudnák, hogy a mi életünk sem tökéletes... Mármint ha ránéznek az Instagrammunkra, annyit látnak, hogy mindig ilyen nagyon drága helyeken eszünk, mindig mosolygunk, sosincs egy rossz napunk.-dobtam egy kisebb követ a vízbe, és néztem ahogy elviszi a sodrás.

Csendben ültünk egy ideig egymás mellett, és az időre néztem: 12:12

-Jc, kívánj. Tudod, mint régen.-mosolyodtam el az egyik régi emlékünkön. Mindig azt néztük, hogy mikor kívánhatunk.

Bólintott egyet, majd becsukta a szemét, és kívánt, ahogy én is.

-Amúgy nem lenne kedved az o2l házban lenni ma velem? Ott vannak Connorék is, meg minden.

-Ott de rég voltam már-kuncogtam -Szerintem ott is alszok-vigyorogtam.

-Az nekem csak jó-kacsintott rám

-Akkor induljunk, mert egyre jobban kezd hidegedni.-álltam fel

Elkezdtünk az o2l ház felé sétálni, végre kézen fogva. Útközben láttunk pár fant, van akivel képet is csináltunk, és a twitter persze tele lett drámával. Bementünk a házba, a fiúk meg persze a kanapén ülve videót néztek, és röhögtek. Most végre úgy éreztem magam, mint régen. Mindannyian együtt. Kissé nosztalgikusan éreztem magam, de közben majd ki csattantam a boldogságtól.

Persze Trevor barátnője, Lana is ott volt. Azóta nem találkoztam vele, amióta kiköltöztem az o2l házból. Az én hibám volt, mivel csak Connorral találkoztam egész végig.

-Halii-köszöntem a fiúknak, meg Lananak.

-Omg de régen láttuuunk.-jöttek oda hozzám mindannyian, és megöleltek. Jc csak mosolyogva figyelt minket.

-És, mi szél hozott ide? Csak nem kibékülteteek?-vigyorgott Kian

-De, kibékültünk-mosolyodtam el.

Lana és Trevor meg ott puszilgattak egymást a kanapén, miután udvözöltek. Annyira aranyosak együtt.  Sam és Ricky szokásukhoz híven snapelték Lanaékat.

-És amúgy itt alszok-néztem Connorra. Vele mindig is átbeszélgettük az éjszakát.

-Yaaaay-mosolyodott el. -Majd éjszaka mesélhetsz, hogy hogyan jöttetek megint össze-vigyorgott

-Megbeszéltük. Amúgy örülhetsz, nincs több Nutella zabáló Katie-nevettem

Trevorék összebújva elaludtak, még mindig a kanapén, amire elmosolyodtunk mindannyian.

-Annyira édesek-kuncogott Jc.

-Igeen-szólt bele végre Sam is.

-Amúgy valaki kér enni valamit?-tettem fel már megszokásból a kérdést, mivel amikor itt laktam, mindig én csináltam kaját.

-Igeeeen-örvendezett Kian

-Én iiis-vigyorgott Jc. -De segítek neked.

-Nem kell, ha nem akarsz.-kuncogtam

Lementünk végül a konyhába, és megcsináltuk a többieknek a kaját. Jc pedig persze a derekamat átölelve segített mindenben. Talán ezért is szerettem bele..