A Vadászok Vadásza

Június 1

Ma van a nyár első napja. Mint mindig most is hulla fáradt voltam de muszály volt felkelni. Felöltöztem majd elindultam a suliba. A buszon mint általában most sem volt még állóhely sem. Mikor leszálltam és felnéztem egyetlen felhő sem volt az égen. A su!iba érve megcsapott egy illatt. Azt tudni kell rólunk démonokról hogy nagyon jó a szaglásunk és hallásunk. Azt is tudni kell hogy minden embernek sósav szaga van ám a vadászoknak (azoknak akiknek a családjában valahol nagyon messsze van egy teremtmény) nagyon kellemes illatuk van. Amit most éreztem az is egy vadász illata volt. Jelen esetben narancs és szegfűszeg illatát véltem felfedezni amiről eszembe jutott a karácsony. Azt is tudni kell a démonokról hogy embert esznek (főleg vadászokat) szóval nagy önuralomra lesz szükségem. ,,Nyugi Jana majd csak kibírod azt a pár napot valahogy! Felmentem a második emeletre de a szag csak még jobban erősödött. Érzem hogy egy évfolyamtársamból jön az illat. Abból a fiúból aki annyira de annyira bejön! Hogyhogy nem éreztem eddig? Na mindegy inkább gyorsan elsiettem nehogy észrevegyen vagy pedig ÉN nehogy rátámadjak. Ezaz elértem a termünkig ahol barátnőm Angi már ott ült. Ő egy boszorkány de attól még nagyon jóba vagyunk. (De a szerelmi ügyeimet nem vele kell megbeszélni!)
Tesin úgy vagyunk hogy egy évfolyamon külön a lányok és a fiúk. De mivel nem volt a fiúk tesitanára ezért eggyütt kellett llennünk, így ott is éreztem a ,,karácsony illatot,,.
Alig vártam hogy hazaérjek és lemossam magamról a szagot. Majd bedőltem az ágyra és a fiúra gondolva nyomott el az álom.