Július 1

105 10 0
                                    

Ma moziba mentem Angival. Nem tudtam mit nézünk de nem is érdekelt. Hanem az a fontos hogy a kedvenc videósunk vett részt rajta (Szirmai Gergő). Négykor kezdődött a film ezért mint ahogy az évzárón most is már délelőtt bejöttem Szolnokra. Szétnéztem a városban, vásárolgattam mikor megpillantottam valamit. Pontosabban megéreztem valakit. Zsombi mesterét láttam felém közeledni. Épp a plázába voltam szóval gyorsan ki tudtam rohanni hisz nagy volt a tömeg. Ellentétben az utcával ahol nem volt senki. Azt gondoltam hogy lehet hogy bent kellett volna maradnom hisz csak nem támad rám emberek közt. De már nem volt időm visszamenni mert kilépett az ajtón. Karizmatikus fiú volt mégis a kisugárzásában volt valami megfélemlítő. Bár lehet hogy csak mint démon érzem így. Előhúzott egy kardot mire én megszólítottam.

-Nem akarlak megölni!

-Én viszont igen!

Hangja mély lágy félelmet keltő volt. Illata egyszerűen megbabonázott nem is bírtam ellenálni. Rátámadtam. A fogaim tűhegyesek, karmaim nagyok de ő sajnos gyorsabb volt. Kitért támadásom elől majd kardjával a nyakamat érintette. Nem sikerült lefejeznie mert én is elég gyors voltam. Ő újra próbálkozott de most nem a fejlevágós módszerrel hanem egyenesen a szivembe szurta a pengét.
Hirtelen úgy éreztem elnehezülök.... Minden homályossá vált. El fogok ájulni, gondoltam és úgy is lett. Próbáltam nem eldőlni hisz utána már szabad préda leszek simán meg tud ölni........ De nem jött össze....... Ahogy ott feküdtem ájultan nem birtam semmit csinálni...... Nem láttam nem éreztem semmit..... Csak hangokat hallottam....

-Látod ez itt egy igazi démon. Hegyes fog és karom.-Mondta a fiú valakinek bár szerintem a tanítványának mondta.- Most nem halt meg csak regenerálódik. Hamarosan felébred szóval gyorsan kell megölni.........

-Én szeretném. Ismerem őt.-Mondta egy ismerős hang. Most semmi kedvesség nem volt a hangjában.

-Rendben akkor tessék itt a kard. A fejét vágd le.

-De nem most akarom.

-Hát akkor mikor?! Most van itt a lehetőség!!!!

A következő dolgokat nem vártam meg. Éreztem hogy újra átjár az energia. Gyorsan a mozira gondoltam ahol lesz a film és pár másodperc múlva ott is voltam.
Még tizenöt perc volt hátra szóval vártam a mozi előtt.. M3g mindig szúrt a melkasom de az jobban fájt hogy Zsombi akart engem megölni.
Nem sokat gondolkoztam mert egy perc mulva hívott Angi.

-Szia itt vagy?

-Ja kinnt a mozi előtt

-Én bent várlak!

Bementem és helyetfoglaltam Angi mellett.

-Valyon mikor jön Szirmai?-Kérdeztem de láttam Angi arcán is hogy be van zsongva.

-Nem tom'. De hé mi bajod van?-Kérdezte mert látta hogy elfehéredem.

-Ó csak vadászok támadtak meg......De nyugi jol vagyok!

Erre Angi a kezembe nyomott egy kis fiolát benne undorító barna löttyel.

-Tessék idd meg! Préselt aloé és egy kis mandragóra..... Jót fog tenni!

Megittam és tényleg jobban éreztem magam. A szúrás is elmult. Azt tudom hogy Angira mindig lehet számítani. Nagyon jó boszorkány és nagyon jó barát.
A fil elkezdődött és Szirmai is megjött. A film uncsi volt és nem is volt izgalmas de mi kikritizáltuk az egészet Angival...... A film után persze Szirmaival is megtettük ezt és lássanak csodát szerinte is szar volt az egész.
Angival megfigyeltük hogy Gergő nem egyszerű ember. Valami más volt de nem tudtuk hogy mi. Az illata akár a vadászé de valahogy mégsem.......... Kellemes illata volt olyan mint mikor kimegyek tavasszal a kertbe és az összes virág illatát egyszerre érzem.
Angi mesélte hogy virágillata csak, úgymond, a ,,keverékeknek,, van. Szirmai kisugárzásában volt valami démoni de egyben a vadászi is.
Ritka mikor valaki félig vadász félig démon........
Film után aláírást és fotót kértünk. Ő nem tudta hogy mi mik vagyunk bár.............. Ki tudja...........
Adtunk neki rajzot is amit ki fog tenni a falára....... Olyan büszke voltam... Igaz nem én rajzoltam.... De attol még büszke vagyok.
Angival boldogan mentünk haza. Igaz külön buszon de azt tudtuk hogy mind a ketten úgy vigyorgunk mint a tejbe tök....... Furán is néztek ránk a buszon.....

A Vadászok VadászaWhere stories live. Discover now