Tegnap este értünk haza Erdélyből. Az uncsitesóm úgy döntött hogy csatlakozik hozzánk és eljön Magyarországra.
A mai nap nem volt túl érdekes. Elmondtuk Samnek hogy hol fogja tölteni az éjszakát. Bemutattuk neki a ,,démonszállót,, ami igazából minden lény számára biztosít menedéket az emberek elől. Megmutattuk az étkezőt is aminek a látványátol Sam majdnem elhányta magát. Majd csak mi ketten úgy mint ,,uncsitesó az uncsittesóval,, elkezdünk beszélgetni.-Na és mi történt veled azóta hogy nem láttalak-Kérdezte.
-Hát.............. Fúú........... Ha pár mondatba össze akarnám foglalni akor...... Megismertem egy démon srácot akivel összejöttünk. Megcsináltuk a vérszerződést ami kb annyi mint embereknél a házzasság. De egy vadász megölte őt. Aztán bosszút fogadtam minden vadász ellen de még csak kettőt öltem meg.😰😰😏😏😏
-Ahan..... Értem........ Vagyis nem volt unalmas itt Magyarországon
Olyan arcot vágott mint aki egy gyilkost lát........ Pedig én TÖK NORMÁLIS VAGYOK........ A dühkitöréseimet leszámítva........
-És neked milyen volt Erdélybe? Nemrég voltam ott de nem volt jó mert egy vadász is ott volt-(Aki nem tudná:Zsombor)-Szóval nagyon kellett vigyáznom.
-Hát ott unalmas az élet...... Abban a kis faluban még mindig rettegnek a vámpíroktól és még mindig tartanak boszorkányégetéseket!
-Igen?! De legalább igazi boszorkányokat égettek el vagy csak egyszerű halandókat? Bár nekem mind a két variáció tetszik.......
Ezen mind a ketten nagyot nevettünk.
Eljött a vacsora idő. Most korábbra tették mert telihold van ugyebár..... Mindenki azt evett amit szeretett volna. Málna 5 dl vért ivott. Amint elnéztem megszólított.-Megkóstolod?
-Ahan! - Belemártottam újjamat és megkóstoltam.- Ez B+!
-Tévedsz! Ez AB+! A sima B+ az sokkal édesebb!
-Tényleg! -Tudom nem szabad veszekedni egy vámpírral ilyen ügyben.......
Miután mindenki befejezte a vacsorát odajött hozzám Benjamin.
-Figyu Jana. El tudnád te intézni az unokatesódat? Nekem randim lesz!
-Ó hát persze! De megkérdezhetem hogy kivel lesz randid?
-Nem röhögsz ki?
-Nem mondjad!
- Alexával......
Ph.........Próbáltam nem nevetni...... Sikerült addig visszatartani ameddig Benjamin el nem ment........ De aztán kitört belőlem...... A földön fetrengtem a nevetéstől. De aztán rögtön lehervadt a számról a mosoly mert eszembe jutott hogy nekem kell elintézni Samet. Ez nem azt jelenti hogy megöljük vagy ilyesmi. Csak hogy én felügyelem az első átváltozását. Behívtam a szobályába ahol egy jó vastag fémajtó volt.
-Figyu én egész este itt leszek. Ha valami baj van bejövök.- Mondtam
-Rendben. Egy picit izgulok......
-Nem kell.... Le leszel láncolva!
Azzal fogtam és odatuszkoltam a falhoz ahol a láncok voltak. Egyet a nyaka köré kettőt pedig a csuklójára kötöttem.
-Ez megvéd.... Remélem...
-Mitől véd meg?
-Attól hogy kárt tegyél magadban...... Vagy másban- Mondtam azzal kiléptem a szobából és bezártam az ajtót.
Anasztázia a madaram odarepült hozzám. Borzasztó gyorsan nő már teljesen ki van fejlődve.
Mikor a hold feljött óriási üvöltést hallottam bentről és egy lánccsörgést-Kezdődik.......- Mondta Anasztázia.
Elővettem ezüst pengéjű kardomat és beléptem a szobába. Egy három méteres vörösbundás (mivel Sam haja vörös) szörnyeteget pillantottam meg aki letépte láncait. Megmordult..... Sárga szemei pont úgy villogtak mint az enyimek. Elindult felém.... Próbáljuk meg elősször rábeszéléssel........
-Sam én vagyok....... Az unokahugod........... Ne veszítsd el önmagad!......
De a szörnyeteg csak egyre jobban morgott és egyre jobban közeledett...... Lassan jött........ Úgy látszik itt a rábeszélés nem segít......... Már pofája az én arcomat súrolta...... Kitátotta száját........ Nem tétováztam hasába szurtam az ezüst pengét..... Erre felnyüszített...... Kihúztam belőle a kardot....... Erre meghátrált..... A következő pillanatban szemén már nem az a vadállat látszott hanem az én Samem..... Az én drága unokabáttyám.....
YOU ARE READING
A Vadászok Vadásza
Non-FictionSziasztok. A navam Jana. Én egy átlagos életet élő átlagos lány vagyok. Na jó ez így nem teljesen igaz.......... Az igazság hogy démon vagyok és kicsit sincs átlagos életem. Nem tudom miért most kezdem ezt el írni.... Talán mert a most nyárról szól...