Depressed Queen

második rész

Tovább zötykölődtünk a buszon, mikor megállt az iskola épülete előtt. Leszálltam Malcolmmal a nyomomban, mire a suli előtt ácsorgó diákok megvető, irigy pillantásokkal ajándékoztak meg, amiért Vele jöttem. Engem különösebben nem érdekelt, elvégre ő követett. Malcolm ezúttal már mellettem lépkedett, biztonságot sugározva. Hallottam pár 'ribanc' megszólítást a hátam mögül, amiket figyelmen kívül hagytam.

-Minden rendben?- nézett rám Malcolm.

-Persze, csak az egész suli minket néz- nevettem fel kínosan a hajamba túrva, mire elmosolyodott.

-Nagyon jól áll ha nevetsz. Kár, hogy ritkán látom- komorodott el, mire elvörösödtem.

Úristen, most komolyan Malcolm Jones, a focicsapat kapitánya bókol nekem? Na jó, nekem ez így sok reggelre.

-Nem is fogod gyakran látni- motyogtam.

-Tenni fogok érte- kacsintott, mire szerintem már paradicsom árnyalatban pompázhatott a fejem.

Beléptem a tanterembe, majd elfoglaltam szokásos helyem, hátul, egyedül. Elővettem füzetem és elkezdtem rajzolni bele. Kiskorom óta nagyon szeretek rajzolni, és mindig is jó voltam benne. Már eléggé belemerültem, mikor Malcolm leült mellém.

-Remélem nem baj- mosolygott.

Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem és folytattam a munkámat.

-Avery..ez rohadt jó. Nem is tudtam, hogy rajzolsz- képedt el a rajzomat fürkészve.

-Mégis honnan tudtad volna?-kérdeztem. -És köszönöm.

-Csak szeretnélek jobban megismerni.

-Miért?- vontam fel egyik szemöldököm.

-Csak- köszönöm értelmes válaszodat.

Arcát tanulmányoztam unalmamban. Gyönyörű, férfias vonásai voltak, amit kisfiús mosolyával keretezett. Fekete, kissé göndör haja kócosan meredezett amolyan 'nem foglalkoztam vele semmit de így is tökéletes' stílusban, amibe szívesen beletúrtam volna. Íriszei zölden világítottak, amikkel egy szempillantás alatt bárkit levett a lábáról. Ő is engem nézett, miközben folyamatosan mosolygott.

-Ms. Black, Mr. Jonson, kérem figyeljenek az órára- szidott le minket Mr. Walker, a föci tanár.

Észre sem vettem, hogy időközben elkezdődött az óra. Elnézést kértünk, és az óra további részében figyeltem a tanárra, és jegyzeteltem, de végig éreztem magamon Malcolm tekintetét. Ránéztem egy 'mivan?' pillantással, mire csak mosolyogva megrázta a fejét. Óra után elmentem megkeresni legjobb barátnőimet, Elisát és Lolát. Mikor megláttak, gyors ölelésbe vontak, majd El egyből faggatni kezdett.

-Te és Malcolm? Hű, anyám, gyors vagy- kuncogott, mire ki kellett ábrándítanom naiv barátnőmet.

-Nem, csak velem jött suliba meg állítása szerint jobban meg akar ismerni- ráncoltam össze szemöldököm.

-Aha értem- mosolygott mindent tudóan.

-Egyébként hol van Dan?- kérdeztem, mert furcsálltam, hogy nincs itt velünk.

El és Lola csak elvigyorodtak, mire halkan felnevettem.

-Fanfiction gyanús?- kérdeztem mosolyogva.

Dan biztos megint talált egy kiszemeltet. Aki fiú. Erről csak mi tudunk. És nem is ítéljük el meg semmi, sőt, legjobb barátnőim mindig lelkesen fanfictionokat írnak róluk, nyilván név nélkül.

-Elmegyünk a könyvtárba?- kérdezte Lola, mire kikerekedett szemekkel néztünk rá.

-Ki vagy te, és mit csináltál Lolával?- kérdeztük elszörnyedve, mire Lola hangosan felnevetett.

-Nyugi csajok, csak a crushom egy könyvmoly, ezért be kell szereznem pár könyvet- kacsintott.

Na igen. Lola bármit megtenne egy srácért.

-Oké, akkor induljunk- mondta El.

A folyosón páran megbámultak, mire Elisa rájuk ordított, egy nem valami szalonképes mondatot.

-Ilyenkor felemelő érzés a barátnődnek lenni- néztem rá hitetlenül.

Iskola után gyalog indultam haza és persze, hogy akkor kellett elkezdeni zuhogni az esőnek. Nem siettem, mivel egy másodperc alatt csontig áztam. Már sétálhattam pár perce, mikor egy autó fékezett le mellettem.

-Pattanj be, Hercegnő- villantott rám egy 1000 wattos mosolyt Malcolm, mire megforgattam szemeim, és beszálltam a száraz autóba.

-Ne nevezz így- morogtam, mire megint elmosolyodott.

-De ha egyszer az vagy?- figyelmen kívül hagytam a megjegyzést, és az elsuhanó utat bámultam.