1.

251 9 0
                                    

A kocsi ablakának hajtottam a fejemet. Fülemben nyugtatólag halk zene szólt, majdnem elaludtam. De mikor ez bekövetkezett volna, apu odaszólt nekem:
-Kölyök, itt vagyunk-fordult felém mosolyogva.
Befordult egy parkolóba, miközben én kinéztem az ablakon. Egy nagy, modern külsejű szállodát pillantottam meg. Első ránézésre nem is rossz.
Az övemet kikapcsolva kiszálltam a kocsiból, majd magamhoz vettem a bőröndömet. Apa és Anya is így tettek. Nem tudom melyikük találta ki azt az őrültséget, hogy egy összetört szívű 17 éves lánnyal 2 hétre elutazzanak. Próbáltam lelkesedést tetettni, de egy idő után már nem csak színleltem, kedvem is volt ide jönni. Végülis egy kis kikapcsolódás sohase árt. Mondjuk arról halványlila gőzöm se volt, hogy mit fogok csinálni ennyi ideig, de ez már csak részletkérdés.
Beléptünk az épületbe, aminek hatalmas előtere volt. Apa rögtön el is indult beregisztrálni. A plafonról egy csillár lógott le, maga a szoba pedig tele volt asztalokkal, fotelekkel, kanapékkal.
Egy pillantás alatt felmértem a terepet, majd átkapcsoltam a zenét a telefonomban.
Anya megkopintotta a vállamat, mire kérdő tekintettel fordultam felé:
-Nem nézed meg a prospektusokat? Láttam rajtuk információkat a fürdőről.
-Persze, miért ne.-erőltettem mosolyt az arcomra, eltettem a telefonomat a zsebembe, majd az "Információs Asztal" feliratú részhez indultam. Megfogtam a papírt, és éppen mentem volna anyukámhoz, amikor akkorát tanyáltam valamiben, mint még soha. Arccal előre estem, de a kezemmel megtámasztottam magam. Dühösen fordultam arra, amerről "támadás" ért. Felnéztem, és egy vigyorgó arcú srác nézett vissza rám.
Velem egykorúnak nézett ki. Hollófekete haja volt, ami épphogy belelógott a homlokába.Alsó ajkában piercing volt. Kék szeme úgy világított, hogy akár 20 méterről is észrevenném.Fekete pólót és farmert viselt.
Nem hagytam hogy a külseje elvarázsoljon, ezért szúrós pillantást vetettem felé.
-Jaj, annyira sajnálom. Segíthetek?-kérdezte gúnyosan, majd felém nyújtotta a kezét. Nem fogadtam el, hanem egyedül felkeltem.
-Meg mondanád, hogy ezt mi a fészkes fenéért csináltad?-förmedtem rá.
-Ugyanmár szépség, nem kell úgy felkapni a vizet. Úgy elmerültél a kis világodban, muszáj voltalak kizökkenteni.
-Hát azt sikerült-sziszegtem, majd elindultam visszafele a szüleimhez, akik kíváncsiskodó pillantásokat löveltek felém.
-Mi a neved, szépség?-kiabált utánam.
-Kopj le!-válaszoltam vissza.
-Szép név.-húzta csábos mosolyra a számát.
-Hagyj.-dünnyögtem. Érdekes módon hallgatott rám, ugyanis lassan odasétált a szüleihez. Hm, ő is velük van?
Odaértem apáékhoz, akik rögtön a tárgyra tértek.
-Kicsim, ki ez a srác? Mit szeretne? Tetszel neki?-hadarta anya.
Döbbent arccal néztem vissza rá.
-Mégis hogy tetszenék neki? Felrúgott, nem láttad? Mellesleg nem tudom a nevét, nem is érdekel.
-Kölyök, ha bármit is akar...
-Apa, nem kell aggódnod. Semmi nincs köztünk.
Apám megkönnyebülten sóhajtott fel.
Indulhatunk-nézett ránk Anya.
Mindketten bólintottunk, majd elindultunk a lift felé.

A 3. emeleten volt a szobánk, a 319.-es szoba. Benyitottunk, ahol először a szüleim hálószobája helyezkedett el, mellette egy pici fürdőszoba. Az enyémhez egy másik ajtó vezett. Bal oldalon egy hatalmas ablak, előtte egy fotel. Ledőltem ideiglenes ágyamra és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.
Ki ez a srác? Mit akar tőlem? Miért szólít szépségnek? Talán azért, mert tetszem neki?
Nem! Nem hagyom, hogy ellepje ez a srác a gondolataimat. Nem édekel. Amúgyis totál bunkó.

Sziasztok! Igen, el kezdtem írni egy másik történetet is, de ne aggódjatok, az All The Legends Are True-it is folytatom! Ha tetszett az új sztorim kezdete, akkor kérlek nyomj rá egy voteot! Köszi! ^-^

Hate/Love At First Sight Where stories live. Discover now