Hate/Love At First Sight

11.

Jason teljesen lenyűgözött. Soha nem gondoltam volna, hogy egy srác ennyire el tudna varázsolni.
Egész este beszélgettünk. Egy teljesen új oldalát mutatta meg nekem.
Viszont Ashtonról még mindig nem beszéltem neki. Nem akarom belekavarni semmibe. Fájt, hogy nem avathatom be, de úgy gondoltam, hogy ez így jobb neki.
Ugyanúgy kézenfogva sétáltunk fel a szobámhoz, mint az első csókunk estéjén.
-Jason?-állok meg az ajtómnál.
-Igen?-kérdezett vissza mosolyogva, de amint meglátta az arcomat, elkomorodott.-Mi a baj, kicsim?
-Mi lesz azután, miután elmegyünk innen? Mondtad, hogy nem lakunk annyira messze egymástól, de akkor is...-sütöttem le a szememet, mire ő egy gyengéd mozdulattal felemelte az arcomat.
-Figyelj hercegnőm, még nem tudom megmondani. Viszont azt tudom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy veled legyek. Sokáig.-hangsúlyozta ki, mire elpirultam.
-Értem.-mosolyogtam.-Akkor én megyek is. Jóéjt.-léptem oda hozzá, mire ő egy határozott mozdulattal megcsókolt. Szinte meg tudtam mondani azt egy szót, amit a csókja üzent...akarlak.
Ha létezik boldogsági skála, akkor én már rég kiütöttem.
Mosolyogva léptem be a szobába. Anyáék meg még jobban vigyorogtak.
-Mi az?-néztem kérdőn rájuk.
-Naaaa? Milyen volt? Kibékültetek?-kérdezgetett anya izgatottan.
-Igeeen-nevettem el magam.
-Ezazz!-pacsiztak Apával(!!!!).
Erre nem tudtam mit reagàlni, csak annyit, hogy felnevettem. Megint.
Elköszöntem tőlük, majd a fürdő felê vettem az irányt.
Végre újra boldog lettem. Tudom, hogy nem tartott sokáig a szomorúságom, de jobb is, hogy megoldódott.

Sziasztok!
Kérleeek ne egyetek meg, de csak ennyit tudtam összerakni Nektek! Írhattam volna tovább, de azt mondtam, hogy inkább legyen kinn kicsi, mint semmi. Viszont lehet, hogy lesz ihletem nemsokára, egy kis saját tapasztalat miatt... :3
Ne haragudjatok! :(
Xoxo,
Dóri