Hate/Love At First Sight

6.

-Nagy levegő.-suttogta, majd mire észbe kaphattam volna, magával együtt lehúzott a víz alá.
Lassacskán kinyitottam a szememet, ami egy kis fájdalommal járt. Viszont akkor megéreztem Jason kezét a derekamon, és rögtön megnyugodtam.
Jason haja fekete koronaként lebegett körülötte, a kinti fények enyhén megvilágították. Soha nem láttam még ennyire szépet.
Odadörgölőztem hozzá,a lábaimmal körbefontam a derekát, ő pedig az ajkait az enyéimre tapasztotta. Erősen tartott, biztonságban éreztem magam. Puhán, de határozottan csókolt. Ez volt életem legszebb csókja.
Kezdett fogyni a levegőnk, ezért felbukkantunk a felszínre.
Csak néztünk egymás szemébe és mosolyogtunk. Egyszer csak elnevette magam.
-Jason, ez...ez hogy jutott eszedbe?
-Nem tetszett? Mert kárpótolhatlak.-húzta csábos mosolyra a száját.
-De...ez csodálatos...ez az egész.-néztem mélyen a szemébe, remélve, hogy érti a célzást.
-Akkor örülök. Megérdemled az ilyesmi dolgokat.-komolyodott el.
-Na, ne vágj ilyen arcot, kezdek megijedni.-röhögtem, mire elmosolyodott.-Viszont szerintem lassan mennünk kéne...tudod, késő van.
-Aha, persze..-vágott totál csalódott képet, mire belecsimpaszkodtam a nyakába, és odabújtam a mellkasához. Az ő kezei rögtön a derekam köré fonódtak, majd belepuszilt a hajamba.
Kézen fogva sétáltunk ki a medencéből. A cuccainkat összekapva hagytuk el az első csókunk helyszínét.
Végig beszélgettünk, nevetgéltünk. Komolyan, mint egy idióta szerelmes pár.
Jason felkísért a szobámig, majd mielőtt bementem volna, visszafordultam hozzá:
-Jason...én ezt nem értem. Egy napja ismerjük egymást. Hogy..hogy lehet...
-Nem értem én se. De olyan érzésem van, mintha vagy ezer ève tudnám, hogy ki vagy. Más vagy, mint azok, akiket eddig ismertem. Viszont, ha bizonytalan vagy, akkor tudok ajánlani, pár dolgot amivel bizonyítanám, hogy komolyan gondolok mindent.-hadarta, mire én csak megforgattam a szemeimet.-Nem úgy értettem! Elvinnélek moziba, meg ilyenek..
-Ja, értem. Nekem ezt még át kell gondolnom. Holnap beszélünk. Szia.-zártam gyorsan le a témát, majd kinyitottam az ajtómat.
-Várj...egy ölelést sem kapok?-szomorkodott kisfiúsan, ami annyira aranyos volt, hogy rögtön odamentem hozzá, és àtkaroltam a derekát, a fejemet a szívéhez döntöttem, ami egyenletlenül vert.
-Jóéjt, hercegnő.-suttogta.
-Jóéjt, királyfi.-nyújtottam ki rá a nyelvemet, mire összeborzolta a hajamat.
Kinyitottam az ajtómat, majd beléptem a szobámba. Átkopogtam a szüleimhez, akik már aludtak. Gyorsan nyomtam mindkettőjük fejére egy puszit. Elvégeztem a lefekvés előtti teendőimet, majd ágyba bújtam. Épp hunytam le a szemeimet, amikor a telefonom jelzett, hogy üzenetet kaptam.
Jason: Ugye nem bántad meg?

Én: Sajnálom, ha úgy tűnt, de nem. Nem bántam meg :)

Jason: Na, szuper. Holnap találkozunk. Xoxo

Én: Szia :)

Mosolyogva aludtam el.

Sziasztok!
Igeeen, kicsit rövidebb lett, de azért remélem, a tartalom miatt megéri elolvasni ;)
Köszönöm az eddigi voteokat és megtekintéseket!♥