Egy pillanatra kihagyott a szívverésem. Odarohantam hozzá és láttam hogy üres tekintettel bámult előre a semmibe. Berohantam anyához:
-Anya! Anya! Anya!-üvöltöttem neki kétségbeesetten.
-Mi a baj Danger?-nézett rám ilyedten.
-Emma elesett és bevágta a fejét a virágoskert kövébe. Nem mozdul! Elájult!
-Anya meg se várta még kimondom az utolsó szót, már rohant is a kertbe Emmához. Ahogy meglátta Emma mozdulatlan tesét hirtelen megállt. Lepergett előtte az egész élete, ez tükröződött a tekintetéből.
-Maradj itt Danger! Vigyázz a hugodra! Én hívom a mentőket!
Bólogattam! Anya berohant a házba és azonnal tárcsázta a mentőket! Odamentem Emmához és próbáltam felébreszteni de nem sikerült. Anya odarohant hozzám:
-Mindjárt jönnek a mentők.
Ott álltunk anyával ketten az udvarunkba az eszméletlen hugommal. 3 perc múlva jöttek is a mentők, de egy örökkévalóságnak tűnt. Berakták Emmát a mentőbe, mi is beugrottunk és azt hiszem kb. 5 perc volt az út, nem tudom mert teljesen önkívületi állapotban voltam, és azt hiszem anya is. A váróteremben ültünk és vártuk az orvost. Hirtelen egy olyan érzésem támadt amire gondolni sem mertem. Nem akartam arra az érzésre gondolni. A tornacipőmet fürkésztem amikor egy orvos lépett ki sz ajtón. Az arcát fürkésztem. Ránk nézett és azt mondta...
Ez volna tehát a 2. rész :) remélem tetszett nektek és komiba hogy szerintetek mit mond az orvos :) aki kitalálja követni fogom ;) jó találgatást :D
