Egy őrült nyár

3. A randi kezdetei

-....Tehát azt akartam mondani hogy... Tetszel! -Mondta David!
-ömmm...Tényleg? Komolyan mondtad? -Ez a mondat sokkolt engem, és nagyon nehéz volt vissza tartanom a sikításomat, de valahogy mégis sikerült és csak ennyit mondtam.
-Teljesen komolyan beszéltem! Szerintem egy kedves és szép lány vagy! Sőt.... -Davidnek elakadt a szava.
-Sőőőőt?? mi sőőőt? -Utálom amikor az emberek elharapják a mondatuk végét..
-Sőt...Gyönyörű vagy! -David kicsit zavarba jött.
-Ilyen szépen még senki sem mondta el mint te.! -Igazából még senki sem mondta nekem azt hogy szép vagyok; De, hogy még azt is mondja hogy gyönyörű vagyok....
-Igazán?
-Igazán!
David eltűrte a fülem mögé a hajtincsemet ami kicsit a szemembe lógott, és a szája egyszer csak közeledett az enyém felé. Természetesen elrántottam az arcom, úgyhogy csak egy sima arcra puszi sikeredett belőle, amit később kicsit megbántam!
-Szóval milyen üdítőt szertnél? -David kicsit elterelte a szót, szerintem látta rajtam hogy inkább ezt most hagyjuk.
-Hát nemtudom. Jó lesz a narancslé! 
-Rendben! -Mondta David miközben be dobta az automatába a narancslé árát és a gép kidobta az üdítőt.
-Tessék! -David felém nyújtotta az italt.
-Köszönöm! Te nem iszol semmit?
-Nem vagyok most szomjas. De, a te kedvedért.. Legyen! 
David is narancslevet ivott ezzel jelezte hogy igazodik hozzám.
Ameddig megittuk síri csönd volt, nem szóltunk egymáshoz közben.
Egyszer csak David megszólal:
-Rá érsz ma délután? 
-Persze hogy rá érek! -Miközben ezt ki mondtam, a legboldogabb embernek éreztem magam a világon!
-Rendben! Akkor el hívhatlak egy olyasféle randira? Mondjuk egy piknikre? -David széles mosolya csak is az én igenemet akarta hallani.
-Nagyon aranyos vagy! Szívesen el mennék! -Még engem is megleptett hogy ilyen hamar beleeggyeztem.
-Megkérdezhetem hogy hol laksz? 
-Persze.! A Köles utca 11-ben.
-Rendben. Akkor ma este 17:00-kor megyek érted!
-Az szuper lenne! De most nekem mennem kéne órára! -Kicsit elkeseredtem hogy nem folytatjuk most ezt a beszélgetést.
-Hát igen nekem is kellene mennem.! Akkor majd megyek ahogy megbeszéltük! -Mondta David majd egy gyors puszit nyomott az arcomra és hamar elviharzott mellettem.

El indultam a terem felé és pont találkoztam Tinával.
-Tina! Képzeld mi történt!
-Na mesélj mi úság?
-Daviddel randizni megyek ma este 5-kor! Piknikezni megyünk! 
-Miiiiii????Hogy csináltad??? -Tina nagyon meglepődött a híremen, de látszott rajta hogy velem együtt örül ennek.
-Hát beszélgettünk és ő maga mondta...David Thompson vallotta be nekem hogy tetszem neki! Érted? Ő Mondta! És nem én! -Teljesen bele bolondultam az érzéseimbe, ami persze jó okkal történt.
-Hát az nagyon jóóóó! Na gyere menjünk órára! 

-Rendben.!

Az összes többi óra elég hamar eltelt ugyanis egyszer sem figyeltem a tanárra, hanem csak arra tudtam gondolni hogy vajon milyen lesz Daviddel a randi?! És hogy mit veszek fel?! Meg a szokásos kérdések amik ilyenkor hangzanak el! Hiszen ez az első normális randim, ami nem csak a szivatás kedvéért történik majd meg, ennek viszont tényleg nagyon örültem!

Amikor haza értem 3 óra volt és már ekkor ki készítettem a ruhámat amit fel fogok venni.
Utána gyorsan ettem egy szendvicset, miközben Anyu kérdezgetett hogy mitől vagyok ennyire vidám.
Persze egy pár perc után mire már nagyon kíváncsi volt, elmondtam neki hogy jön egy fiú ma este 5 órára és el megyek vele egy randira. 
Anyu teljesen repdesett az örömtől, annyira hogy majdnem bele őrült abba hogy az egyetlen kislánya is felnőtt már, és nem lesz többé kislány...