Egy őrült nyár

7.Egy fura nap

Reggel amikor felkeltem, egyből az járt a fejemben hogy David vajon most mit csinálhat?.
Felhívtam:
-Szia Daviiid! -Kiáltottam bele a telefonba.
-Szia.
-Mitcsinálsz? -Boldogan kérdezősködtem.
-Figyelj! Ma át megyek hozzátok, és beszélek veled.! -Mondta nagyon mély hangon, és hírtelen letette a telefont.

Egy kis idő eltelltével, felöltöztem, kicsíptem magam mire David ide ér.
Amikor csengetett, egyből lerohantam a szobámból, és kinytitottam az ajtót.
Megláttam Davidet és a nyakába ugrottam. El lökött magától, majd követelte hogy engedjem be.
Egyszer csak mire észbe kapok, David rajtam fekszik, és csókolgat. Majd vissza emlékezek a szavaira, amit hallottam csak nem figyeltem rá.  Uristen, most éppen David le akar velem feküdni, újra??!

El löktem magamtól, és ő kérdően nézett a szemembe.:
-Ezt most miért kellett? -Nagyon ideges volt rám David.
-Hát nem szeretném. -Féltem tőle...Nagyon...
-Az előbb megmondtam, hogy ha akarod ha nem, akkor is ez lesz!! -Üvöltött rám.
Ezek után ismét rámfeküdt, majd megint csókolgatni kezdett. Újra egyszer csak észbe kapok, és azt veszem észre, hogy teljesen mesztelen voltam, és David fogdosott, amikor egyszer csak rá üvöltöttem.:
-Takarodj innen vagy kihívom a rendőrséget.!!! -Eszméletlenül ki voltam bukva rá!
-Csak a rendőröket ne! -Mondta, miközben letérdelt elém szó szerint.
-Akkor menj innen...MOST! 
-Rendben.Szia.! -Amikor ezt közölte, már szinte lent volt a bejárati ajtónál, és becsapta az ajtót maga után.

Az elég érdekes történtek után, felvettem a ruháimat, majd lementem bezárni a bejárati ajtót.
Csipogott a telóm, David volt az. Ezt írta:
Bocsi a történtekért. Teljesen el voltam szállva magamtól!
 Nem írtam neki vissza, de szerintem ez érthető.
Felhívtam Tinát, és mondtam neki hogy sürgősen jöjjön át!
Amikor csengetett, lerohantam és kinyiottam az ajtót. Megöleltem, és bocsánatot kértem tőle azért, amiért múltkor úgy rá üvöltöttem.
Be engedtem, és elmeséltem neki kb minden egyes részletet. 
Aztán beszélgettünk még néhány órát, majd elment.
Fel mentem a szobámba, és zenét hallgattam (Mint mindig, megint One Direction-t, de most a Little Things-t.)
Ettől a számtól nagyon boldog lettem.
Egyszer csak beront anyám a szobába, és el kezd üvöltözni velem, hogy rakjak rendet.
Most az egyszer engedelmeskedek neki, mert ki akarom engesztelni a tegnap előtt törént dolgokért.
A rend rakás után, meglepően anya el kezdett velem beszélgetni, mint ahogy régen volt.
Furcsáltam, de viszonoztam a beszélgetést.
Beesteledett, és el mentem a fürdőszobába, majd ott elvégeztem a szokásos esti készülődésemet az alváshoz.
Ma este is nagyon nehezen aludtam el, de végül sikerült valahogyan a sok gondolat mellett.