Egy őrült nyár

5. A meglepő kérdés

David meglepődöttamikor elengedtem a kezét, de nem szólt semmit.
Eltelt néhány perc amikor egyszer csak becsöngettek. David ismét egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd elment mellőlem. 
A többi óra ismét unalmas volt. Órák után találkoztam Tinával, elmeséltem neki hogy mit mondott David. Még Tinát is meglepte a hír.
Miután haza értem, berohantam a szobámba elkezdtem sírni. Mostmár kijött belőlem minden amiért sírhattam volna egész nap, de az vígasztalt, hogy már csak két nap van vissza a suliból, és végre egyedül lehetek a szobámban, és nem sírok senki miatt.
Olyan hat óra fele elaludtam, és reggel anyu ébresztett fel 7:00-kor hogy iskolába kéne mennem.
Gyorsan felpattantam az ágyamról és a fürdőszobába vettem a utamat, ahol megláttam a szememet és elsikítottam magam. Anyu egyből elkezdett aggódni hogy mi történt?! De én lenyugtattam hogy semmi különös dolog.
Igazából csak a tegnap esti folyamatos sírástól annyira fel volt dagadva a szemem, hogy úgy nézett ki mintha valaki bevert volna egyet.
Megmostam az arcom legalább 20 szor átmostam a szemeimet hideg vízzel, miután le ment a daganat. Majd gyorsan felkaptam a táskám és rohantam iskolába.
Tina egyből észre vette a szememen hogy fel van dagadva mert sírtam, és faggatózni kezdett.
A sok kérdéstől teljesen kikészültem, ezért elmentem Tinától. Tina utánam jött, én meg csak ennyit mondtam neki:
-Tina hagyj békén! Tudod mit?! Inkább ne is legyünk barátnők! Jó lesz nekem egyedül is! -Idegesen távoztam a mondatom után, és nem vártam meg a válaszát.
Egész nap egyedül voltam történtek miatt, de egyáltalá nem zavart; Sőt még jobb is volt így hogy nem idegesített senki.
Egyszer csak oda jött David és beszélgetni kezdtünk.:
-Szia Emily! 
-Szia David!
-Bocs a tegnapi üvöltözésemért! -David most tényleg megbánta a dolgokat.
-Semmi baj, már megszoktam. -Válaszoltam neki lehangoltan.

-Láttam hogy ma egész nap külön voltatok Tinával. Miért? -Kiváncsiskodott David.
-Nem kell nekem barátnő. Csak idegesítenek. Ennyi történt. 
-Értem. Egyébként, szeretnék tőled kérdezni valamit! -David kicsit zavarba jött.
-Hallgatlak. -Mondtam neki, kicsit félvén a kérdéstől..ismét.
-Lennél a barátnőm? -Kérdezte David széles mosollyal.
-Ezt most komolyan kérdezted? -Értetlenkedtem egy kissé, hogy húzzam az agyát.
-Igen teljesen komolyan kérdeztem. -Felelte David.
-A válaszom természetesen....Igen!! -Mondtam, miközben a nyakába ugrottam és átöleltem.
A beszélgetés után nem szóltunk egymáshoz, csak fogtuk egymás kezét, és néha ölelést is kaptam.
Becsöngettek és David puszit adott, de ezúttal nem az arcomra, hanem a számra aminek eszméletlenül örültem. Most az egyszer nem sietett el mellettem hanem csak ennyit mondott:
-Emily! Szeretlek! -Elpirult arccal jelentette ezt ki, és közben eltűrte a hajtincsemet ami a szemembe lógott.
-David! Én is szeretlek! -Még én magam is meglepődtem azon hogy ilyen hamar és ijedezés nélkül válaszoltam Davidnek.
Ezután David ismét puszit adott a számra majd ezt mondta:
-Gyere, elkisérlek órára! 
Erre nem szóltam semmit, csak hagytam hogy megfogja a kezem és elkisérjen.
A terem előtt ismét puszit kaptam tőle, én bementem, David pedig szinte futott órára nehogy elkéssen és igazolatlant kapjon.

Az óráknak vége lett. Ma nem Tina kísért haza hanem David!
Amikor a kapunkhoz értünk David már éppen elköszönni készült, de én közbe vágtam.:
-Hát akkor én megyek is! 
-Nem mész te sehova! Be jöhetsz hozzánk. -Mondtam neki széles mosollyal.
-Biztos? Mit szólnak majd a szüleid? -Kérdezősködött David.
-Majd azt mondom nekik hogy csak segítesz a leckében! -Boldogan mondtam neki a tervemet.
-Hát rendben.!
-Akkor gyere utánam. -Mondtam, miközben a kezét fogva vezettem teljesen az ajtónkig.
Fel mentünk a szobámba, anyunak azt mondtam amit megbeszéltem Daviddel a kapu előtt, úgyhogy minden simán ment.
Amikor be értünk a szobámba, ledobtam a táskám, és David is az övét.
Leült az ágyamra és bele ültem az ölébe. Az egyik váratlan pillanatban, megszakítva a beszélgetésünket, Megcsókolt. Teljes örömmel viszonoztam a csókot, ez eltartott 1-2 percig.
Aztán beszélgettünk, és sajnos eljött az idő amikor Davidnek, mennie kellett.
Elköszönt egy hosszú csókkal, majd kikísértem, és elment. 
Este nagyon boldog voltam amikor elaludtam, és éjszaka nyugodtan tudtam aludni.