Rosemary lassan és lágyan fésülgette aranyszínű, derekáig érő haját. Nagymamája szerint ő egy hercegnőnek született, de Rosemary tudja, hogy ez nem így van.
Mindig is átlagos lánynak tartotta magát, arca szépségével nem akart feltünést kelteni senki szemében.
Damien nyitott be az ajtón, kezében a telefonja. Viszont kevésbé korszerűnek tűnő nemesi ruhában volt. A lány mögé állt, így láthatták egymás tükörképét.
Damien megsimította a lány haját.
- Edgar...Edgar nem akart részt venni ebben. Sajnálom...Nehéz varázslókat találni...És nem tudhatom, mennyi időd van még hátra, kedvesem.
Rosemary lassan, és üres kedvvel kelt fel a fotelból. Elveszett a reménye az élethez. Már minden perc csak komor várakozásnak tűnt. Pedig boldognak kellene lennie amíg itt van.
Tudta, hogy nem állhat ellen nagyijának, de mégis teljesen elutasítóan érzett iránta, és Damien iránt.
Nem tartotta úgy, hogy valaha szerethetheti is őt.
Kilépett a folyosóra, majd megtorpant. Lépéseket hallott, és úgy gondolta, sietve még eléri a lépcsőt, mielőtt bárki meglátná. Megpróbálta, és igaza lett.
Gyorsan felkúsztott a negyedik emeletre, majd eddigi ismeretlen szobába nyitott.
Sajnálom, kicsit megkéstem.
De most nem volt annyira sok időm, ötletem.
Köszönöm azoknak, akik vártak.
YOU ARE READING
Véges és végtelen 1.
FantasyAki a halált, és aki az életet kívánja...Mi történik, ha találkoznak?... Edgar története még valamikor a középkor elején kezdődött. A fiú már csalódottan, szomorkásan tölti napjait, és nem tudja, minek is él még. Rosemaryé pedig szinte a mostani j...
