És akkor letértem a járt útról...

Ellentét

Nincs kiért mennem.
Nincs kiért maradnom.
A tűz lassan kialszik bennem.
Felsikítok: Nem akarom!

Mit?

Nincs, aki megragadjon,
Hogy ne sikerüljön lezuhannom.
Azt hiszem már zuhanok, s talán már késő.
Érzem a sötétséget, érzem, hogy már késő.

Vagy mégsem?

Talán mégsem.

Sötétség és sebesség.

Féktelen sebesség.

S a pokol vajon jéghideg,
Mint egy otthontalan tele?
S vajon halálra fagyhat-e valaki, kinek
Jégerőd van a szíve helyett?

Jeghideg a szívem.

S a pokol vajon tűzforró,
Mint a gyűlölet,
Mely könnyem szárítja föl arcomról,
Mielött az lehull, és eléri a földet?

Tűzben ég a lelkem.

Lehetetlen ellentét,
Melynek közepén,
Ott áll egy lány.
Saját falain, már ő sem lát át.