Desire (Cameron Dallas Fanfiction)

The Cinema

-Lisaaa!-jött be hangosan az ordibálás és a lábcsapkodás miatt Alice és Rose.-Kelj fel!
Ugráltak az ágyamon. Gyűlölöm, ha az ágyamon ugrálnak. Bárki. Fogtam, rúgtam egyet és ráestek az ágyra.
-Ezt miért kellett?
-Aludni akarok!
-Majd alszol éjszaka. Fél tizenkettő van. Egykor mozi.
-Miért nem ezzel kezdtétek? -kérdeztem. Fél óra az út, és egy órám van készülődni.
-Csak.-mondta Rose.
-Köszi a bő választ. Mit vegyek fel?
-Mondjuk vedd fel ezt a farmert, ezt a fehér pólót, rá a bordó bomberdzsekit, és majd a fehér virágos cipőt. És ja, tegnap nálam maradt a napszemüveged, mint kb. mindig.-adta a kezembe a cuccokat Rose.
-Köszi. Egy pillanat, lezuhanyzom.
Bementem, gyorsan nyomtam a tusfürdőből is, majd felkaptam a ruháimat. Kicsit kifestettem magam szempillaspirállal, kifésültem a hajam és készen is voltam. Még valami hiányzik. Fülbevaló!
-Esztek valamit?-kérdeztem, amikor kimentem.
-Én nem kérek semmit.-mondta Rose, miközben Alice helyeselt, hogy ő kér.
-Egyél már valamit!-mondtam.-Csontsovány vagy és nyugi, mert Marknak mindenhogy tetszel.
-Na jó, de csak egy kicsit!

Lementünk.
-Szia kislányom!-ölelt meg anya.
-Szia Anya! Adam és apa?
-Apád dolgozni ment, Adam meg fodrásznál van.
-Ajánlom neki, hogy visszaérjen, egy fél óra múlva indulunk. Megígérte, hogy elvisz.
-Ki ígért meg mit?-toppant be Adam a bejárati ajtón. Alice olvadt tőle, mint mindig.
-Hogy elviszel.
-Ja igen, csak átöltözök. Amúgy sziasztok lányok!
-Sziaaa.-mondta szerelmesen sóhajtva Alice.
-Heló!-köszönt Rose is.
Miután Adam felment, odaszóltam Alicenak.
-Randija lesz. Csak hogy tudd.
-Jól van már. Ez úgy se igazi szerelem.
-Akkor mit eszünk?-kérdeztem anyát.
-Van tortilla és kísérletképpen csináltam sushit is.
-Tortilla.
Megkajáltunk, és vártuk Adamet. 12:20kor lejött. Az a ruha volt rajta, amit én adtam rá.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-válaszolt Rose.
-Amúgy tesó jól nézel ki! Ki is a stylestod?
-A neve Lisa Clark, nagyon jó munkát végez.-mosolygott.
-Majd én is felfogadom őt.-nevettem.

A kocsiban ültünk és tanácsokkal árasztottuk el a bátyámat. Megérkeztünk a plázához. A lányok már kiszálltak.
-Vigyázz Lindára és ne siess el semmit!-néztem rá szigorúan.
-Vigyázok rá. Szia!-adott puszit a fejemre.
-Szia!

A mozi előtt megláttuk Markot és Briant.
-Sziasztok!-köszöntünk, szinte egyszerre.
-William hol van?
-Az előbb hívott, hogy mindjárt itt lesz, csak dugó van.
-Addig vegyünk kaját!-ajánlottam fel.-Tudom, hogy mit szeretne Will.
Vettem Willnek is és nekem is egy-egy nagy popcornt, neki kólát, nekem vizet és békás gumicukrot. Ja, és persze Willnek StarWarsos poharat. Az a legfontosabb. Bementünk volna, de inkább megvártuk Willt. Nagy rohanásában ideért.
-Bocs, hogy késtem. Dugó volt.-lesütötte a szemét. Biztos voltam benne, hogy valami más van.
-Menjünk!-mondta Mark.

Egy horror filmet néztünk. Ülésrend: Mark, Rose, Alice, Brian, William, Én.
A film rettentő unalmas volt. Nem szeretem a horrort, de már ha horrort nézek, akkor az legyen olyan igazi. Láttam, hogy Will is unja.
-Beszélhetnénk a film után?-suttogtam.
-Baj van?- sötét volt, de láttam, hogy aggódva rám néz.
-Nem, nincs. Vagyis nem tudom.
-Oké. Én is akartam valamit mondani.
A filmből még volt vagy egy óra. Utána kimentünk. Elköszöntünk a többiektől. Kérdezték, hogy nem-e megyünk velük haza, de azt mondtuk, hogy a bátyámnak ajándékot veszek a szülinapjára (ami két hét múlva lesz november 29-én) és Will hazavisz. Beültünk egy kávézóba. Az ajándékot majd megveszem máskor.
-Mit akartál mondani?-kérdeztem.
-Előbb te.
-Előbb te!-úgy viselkedtünk, mint a hatévesek. William olyan, mintha a második bátyám lenne.
-Oké, akkor mondom.-kezdte.-Szóval ma nem azért késtem, mert dugó volt. Megismertem egy lányt. Nagyon kedves és visszafogott. Nem az a csendes, de tudja, hol a határ. Vele voltam mozi előtt.
-Én is erről a mai napról akartam beszélni. De ezzel mi a baj? Miért csak nekem mondod el?
-Mert te vagy a legjobb barátom. A többieknek nem akarom elmondani, mert én mindig is népszerű voltam az iskolában. Te tudom, hogy nem mondod el senkinek, de a többiek -lehet, hogy csak véletlenül-de kikotyogják és az egész suli megtudja, ami azért nem jó, mert mindenki erről fog beszélni és lesz, aki próbálja megakadályozni. Már két hónapja járunk és komoly a kapcsolatunk. Nem akarom tönkretenni.
-Megértettem. Lakat a számon. Csak ennyi? Más nincs?
-Nincs.
-Na gyere, ölelj meg te kis William Klein-Clark.-nevettem.
-Szeretlek!-mondta.-És köszönöm!
Kifizettük a kávékat és a sütiket, aztán hazamentünk. Hazafelé csöndben voltunk.
-Van róla képed?
-Nincs, nehogy meglássák Markék, de Facebookon meg tudod nézni. A neve: Elizabeth Morgan.
-Oksi, majd otthon megnézem.
Közben megérkeztünk hozzám.
-Mindent köszönök, Lisa!
-Neked bármikor bármit. Szia!
-Szia!
Becsaptam a kocsiajtót, aztán befelé vettem az irányt.

-Hazajöttem!-kiáltottam.
-Heló, Lisa!-köszöntött apa, mire anya is kijött, a keze teljesen piros. Vér?
-Anya véres a kezed?-kérdeztem félve.
-Nem, dehogy, csak festek.-nevetett.
-Akkor jó.
-Milyen volt a mozi?
-Unalmas volt. Azt hittem, jobb lesz.
-Majd máskor biztos. Én visszamegyek festeni, ha nem baj.
-Menj csak.
Visszament.
-Adam itthon van?
-Nem még nincs. Azt mondta, elmegy a barátaival gokartozni.
-Oké. Felmegyek a szobámba.-aha persze, gokartozni. Jól tud hazudni.

Ledobtam a cuccomat a székbe, aztán átöltöztem egy szürke melegítőgatyába és egy fekete pólóba. Bekapcsoltam a tv-t és a yoga-padomat. A laptopomon megnéztem a közösségi oldalaimat. Instagramon és Twitteren semmi. Messengeren jött egy üzenetem.
Victoria Beckham: Szia, Lisa! Én már nagyon izgulok a holnapi nap miatt, hogy kik a továbbjutók. Remélem, te köztük vagy!
Nagyon jól esett Victoria üzenete. Lehet, hogy csak én fújom fel, de ez olyan jó, hogy egy híres ember magától ír rám.

Kikapcsoltam a gépemet, mert egy jó film kezdődött a tv-ben. Nagyon szeretem a filmeket, főleg a helyes sztárpasikat. Ott van például Brad Pitt vagy Zac Efron. Imádom.
Kopogtattak.
-Gyere!-Az ajtó felé néztem.-Adam!
-Szia!
-Na mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Hát az volt, hogy jött egy autó és...-Sírt. Nem tudtam, hogy mi van.-Megcsókoltam!-vigyorodott el.
-Te kis becsapós! Megöllek!-ütögettem nevetve a vállát.-Komoly megcsókoltad?
-Aha, aztán megkérdeztem, hogy lenne-e a barátnőm és igent mondott.
-Hú Adam! Akkor valamit nagyon jól csináltál! Büszke vagyok rád!
-Olyan boldog vagyok, hogy megvédhetem, hogy mellettem van.
-Elhiszem. Ügyi vagy és sokáig!
-Köszi, Lisa! Most viszont megyek aludni, mert kifáradtam a sok izgulástól.
-Oké, jó éjt Adam!
-Jó éjt!

Nagyon örülök a tesóm sikerének. Reméltem, hogy sikerülni fog neki. De belezavart a filmembe. Mondjuk már láttam ezerszer, de akkor is. Míg ezen filóztam, szemeim lassan lecsukódtak.