Desire (Cameron Dallas Fanfiction)

Please!

Sietősen kaptam be az utolsó falatot, mikor csöngettek. Gyorsan kinyitottam az ajtót.
-Szia Cameron! Gyere be! Még 5 perc és kész vagyok!
-Jó reggelt!-mosolyogva jött be. Nagyon jól nézett ki. Ma egy sötétkék V nyakú póló volt rajta, sötétszürke, szakad farmerrel és fekete nike. A napszemüveg a fején, kocsikulcs és telefon a kezében. Elég menőn nézett ki. Olyannyira, hogy elkezdtem bámulni, amit észre is vett.
-Baj van?-kérdezte széles mosolyával. Szerencsémre volt egy szempilla az arcán.
-Semmi, csak van rajtad egy szempilla.-odamentem. 10 centi volt közöttünk. Közel hajoltam hozzá és leszedtem róla. Éreztem a lehelletét és az illatát. Egy pillanatra ott maradt a kezem az arcán, amit ő megfogott. Hirtelen érintett az érintése.
-Jó reg...!-jött le anya a konyhába, de elakadt a szava.
Hirtelen megpördültem a tengelyem körül.
-Szia Anya!-szaladtam oda és puszit nyomtam az arcára, aztán hosszasan megöleltem.
-Ez mi volt?
-Majd elmondom.-suttogtam.-Anya! Ő itt Cameron. Victoria modellje és a versenyen az én modellem. -mondtam már hangosan.
-Csókolom, Mrs. Clark!
-Szia Cameron! Ne hívj Mrs. Clarknak, inkább csak Katherinnek. Tényleg, nyugodtan tegezz.
-Úgy lesz.
Ránéztem az órámra.
-Cameron induljunk! 07:41 van. Szia Anyuci! Este jövök, mert elmegyünk Adamnak ajándékot venni.
-Oké, sziasztok! Örülök Cameron, hogy megismertelek!
-Én is Katherin. Szia!
Kiléptünk az ajtón, és a kocsi felé vettük az irányt.

-Anyukád szimpatikusnak tűnik.
-Komolyan?-nevettem.-Pedig égett az arcom, mert szerintem azt hitte, hogy járunk.
Az arcára vigyor ült ki.
-Hát nekem nem lett volna gond.
-Tudom, hogy szép vagyok. De ennyire?-jött elő az egóm.
-Hű de magabiztos valaki.-mondta nevetve.
-Te sem szégyenkezhetsz!-mondtam. Mikor ránéztem, beleremegett a gyomrom.
Nemsokára odaértünk, és leparkoltunk a mélygarázsban.

-Jó napot! Victoriához jöttünk.-mondta a portásnak Cam.
-Már várja Önöket.
-Köszönjük!-mondtam.
Lehívtuk a liftet, és Cameron előreengedett. Sokan voltak a liftben, így hozzásimultam Camhez.
-Élvezed?-kérdezte önelégült mosollyal. Gondolom látta, hogy zavarban vagyok.
-Nehogy azt hidd, Dallas! Kényszerhelyzetből vagyok hozzád közel.
-A konyhátokban is kényszerhelyzet volt?
Erre csak szúrós pillantást kapott.Megálltunk a 22. szinten és még több ember szállt be, így még közelebb kerültem az előttem álló fiúhoz. Engem fürkészett én meg belenéztem a szemébe. Csak hogy megnyerjem a csatát, kicsentem a zsebéből a telfonját. Megálltunk a 46. szinten. Ahogy mentünk a folyosón Cameron elkezdte a telefonját keresni. Megálltam és meglengettem a telóját. Iphone. Mit is várnék tőle?
-Ezt keresed?-mosolyogtam.
-Te...?
-Látod, annyira odavagy értem, hogy észre sem vetted, hogy kivettem a zsebedből. Ugye, Dallas?
-Ne hívj már így, Clark. És add ide a telómat!-tettette az ártatlant bocifejjel.
-Előbb válaszolj a kérdésemre.
Közel jött és ide hajolt hozzám. A telefon után nyúlt én meg csak mosolyogtam.
-Ha harc, hát legyen harc.-mondta és elkezdett csikizni. Úgy néztek ránk, mint az idiótákra. Annyira nevettem.
-Ne Cameron! Ne! Nagyon... csikis va..vagyok!-röhögtem.
-Hogy mondtad? Nem hallottam.-mosolygott.
-Ké..kéhhr... kérlekh!
-Kérem a telefont!
Odaadtam neki. Erre elégedetten vigyorgott, és abbahgyta a csikizést. Szembe fordultam vele.
-Köszönöm.-mondta már lenyugodva és egy puszit nyomott az arcomra, majd hátat fordított és elindult.

Beléptünk Victoriához. Tegnap még nem is vettem észre, milyen szép ez az iroda.
Két fal helyett ablakok voltak. A két ablak sarkánál volt az íróasztal. Jobbra az ajtótól egy hosszú kanapésor üvegasztallal. A másik oldalt a falon egy óriási polc és egy giganagy Tv. Minden fehér volt.
-Sziasztok Drágáim!
-Szia!-köszönt Cameron.
-Szia!-mondtam én is.
-Üljetek le! Ma a terveket fogjuk megcsinálni, mindent átbeszélünk, amit tudnotok kell. Cameron, ha szeretnél hazamehetsz, mert csak akkor kell bejönnöd, mikor megnézzük a méreteidet, illetve a fotózásra, ruhapróbára ésna divatbemutatóra kell itt lenned.
-Szívesen itt maradok segíteni.-nézett rám.
-Köszi!-mondtam.
-Tehát ma a ruhatervezésről és a kivitelezésről lesz szó. Úgy gondoltam, hogy szerdáig kapsz időt a tervezésre. Szerdán bejön Barbi és Cameron ruhát próbálni. Ha jó, akkor hazamehettek, ha nem, akkor még azt átszabjuk. Péntekre kerítünk egy fotóst, de itt lesznek a fiaim is, ha nem baj. Megcsináljuk a fotósorozatot pénteken. Szombaton szeretném ha bejönnél, Lisa. Terveztem Neked egy ruhát. Így akkor kedden, csütörtökön pihenő van. Jó lesz így?
-Igen jó lesz.-mondtam.-És milyen stílusú ruhát kell tervezni?
-Ebben a fordulóban kötetlen a stílus. Bármilyet tervezhetsz.-viszont most nekem dolgoznom kell, sajnos. Pedig már úgy beleéltem magam!
-Akkor mi megyünk is és nem zavarunk. Szia!
-Szia Victoria!
-Sziasztok!

A kocsi felé vettük az irányt.
-Baj van?-kérdezte Cam.
-Nem, csak gondolkozok ezen az egészen.
-Aha. Akkor megyünk ajándékot venni a bátyádnak? Hogy is hívják?
-Adam. Majd megismerkedhetnétek. Egyidősek vagytok. Ma gyere be hozzánk filmet nézni.
-Oké, de akkor csütörtökön az én barátaimat mutatom be.
-Jó jó.

Az ajándékboltban lehetett saját mintás pólókat, bögréket venni. Én egy pólót választottam. Elküldtem az eladónak a képet és szombatra kész is lesz.

Épp a plázában mentünk végig, amikor Cameron egyszer csak megfogta a kezemet. Először nem reagáltam, de aztán én is megszorítottam a kezét. Négy lány jött velünk szembe. Láthatóan barátilag ismerték Cameront.
-Szia Cam!-köszönt a középső. Gondolom ő a csapatfőnök.
-Sziasztok!
-Hová-hová?-kérdezte nyávogós hangon.
-Moziba.
-És ő ki?-mutatott rám finnyásan.
-A barátnőm, Lisa.-húzott magához közelebb Cameron.
-Ezt nem hiszem el! Múltkor még azt mondtad, hogy nincs barátnőd. Csókoljátok meg egymást!
-Nem kell mindenről tudnod Soph!
-Csókoljátok meg egymást!-dühöngött a kelleténél hangosabban.
Cameron felém fordult, a szemembe nézett, majd a számra. Megkapta az engedélyt. Először csak egy szájra puszit kaptam. Az egyik kezével megfogta a derekamat, a másikkal pedig az arcom. A következő már mélyebb lett. Folytattuk volna, de Sophia közbeszólt.
-Jól van már! Elegett láttam! Ne nyáladdzatok itt nekem! Fúj!-nyávogott.-Cameron, te pedig egy bunkó állat vagy!
-Miért is?-kérdezte flegmán.
-Mert te az enyém vagy!-tört ki a cicus, ha még lehet jobban. Majdnem elröhögtem magamat. Jó volt magam mellett tudni Cameront. Még mindig fogta a kezem. Én is az övét. Nem akartam elengedni, mert olyan jó volt őt megérinteni.
-Tényleg? Nem is tudtam!-vigyorgott Cam.-Most ha megbocsájtasz...
Kikerültük őket, de még fél szemmel láttam, hogy a főcicus levágta a táskáját a földre. Kitört belőlünk a röhögés. A kezemet még nem engedte el.
-Mit gondolsz, maradhatunk így?-először nem tudtam, hogy mire céloz, de aztán rájöttem. Elővettem a rejtelmes énemet.
-Talán...-sunnyogtam.
-Mit kéne tennem, királynőm?-álltunk meg.
Úgy tettem, mintha gondolkoznék.
-Hát először is szeretem, ha egy fiú elvisz randizni, szépeket mond nekem, vicces és le tud venni a lábamról. Aztán majd meglátjuk, mit tehetek.-vettem elő önelégült fejemet.
-Igyekszem, királynőm!-mosolygott és szalutált.
-Hmm, tetszik ez a megszólítás. Haladunk, haladunk.
-De azt tudnia kell, királynőm, hogy én mindent meg fogok tenni. Amikor először megláttam kegyedet, azt hittem kegyed is rajongó. De aztán rájöttem, hogy nem. Beszélgettünk és megismertem kegyedet. Erre azt mondtam magamban és Nashnak is: Nekem kell ez a királynő! Ilyen csodás, különleges és okos lányt, még soha nem láttam. Nekem meg kell kegyedet szereznem!-mondta. Letaplóztam. Cameron elindult volna, de én még mindig ott álltam. Visszaforult.
-Ezeket komolyan mondtad?-kérdeztem.
-A legkomolyabban.-mindkét kezemet megfogta.
-De még csak másfél napja ismerjük egymást.
-Talán te nem szeretsz?
-Sokkal jobban, mint ahogy azt elhinnéd.-közel hajoltam.-Csupán azt nem értem, hogy hogy lehetséges ez ilyen rövid idő alatt.
-Nem tudom.
Csak néztük egymást a pláza hangos zajában. Nem érdekelt a külvilág. Nem érdékelt semmi más, csakis Cameron. Csak ő és én.
-Tekintettel arra, hogy még nem randiztunk...-odahajoltam és adtam egy forró puszit az arcára.-...csak ilyet tudok adni.
-Nekem megfelel.-vigyorgott. Ő is közeledett az arcom felé, de ő hirtelen irányt váltott és a nyakamra adott egy csókot.
Így indultunk el hazafelé.

Sziasztok! Ennek a résznek a folytatását a következő részben olvashatjátok, mert úgy nagyon hosszú lett volna. Ha tetszik a Desire, akkor voteoljatok kérlek!😊