Forró Nyár

Szeretem!

Legalább 5 percen keresztül néztük a felhőket egy szó nélkül. Csodálatos volt. Mintha egy varázs világban lennénk amiben senki nem zavarhat minket! Ebben a pár percben nagyon boldog voltam. Minden ami most fontos volt, ott volt mellettem! Ránéztem Bálintra majd rám mosolygott viszonoztam a mosolyt. Elgondolkodtam. Mindössze 3 napja ismerem Bálintot de olyan mintha évek óta legjobb barátok lennénk! Elválaszthatatlan Barátok! Talán érzek iránta valamit? Valamit amit eddig még nem éreztem!
Elmondjam neki?
Felültem a fűben majd Ő értetlenül nézett rám.
- Baj van? - kérdezte félénken.
- Nem, nem. Csak... Mondanom kell valamit! - féltem kimondani. Mi történik, hogyha Ő nem érez így irántam.
- Timi... - nem értette. De, hogy is érthette volna?
- Bálint! Szeretlek! - suttogtam. Egy ideig megsem moccant, majd megölelt.
- És is Szeretlek téged! - nem hittem a szavainak. Szeret! Egyszerre olyan boldogságot éreztem! De mielőtt elmonthattam volna neki az arcomhoz hajolt és az ajkai az enyémhez tapadtak...