Másnap reggel
Kinyitottam a szekrényt és arra gondoltam, hogy mit kéne felvennem. Valami laza ruhát itthonra. Tudomásom szerint Kyle még alszik, így gondoltam lezuhanyzok. Kezem ügyébe került egy fekete top és egy terep mintás rövidnadrág. Jó lesz ez, na irány a tusoló. Megfordultam és ott állt előttem Kyle félmeztelenül egy szál boxerben. Én pedig fehérneműben voltam. Oldalra billentette a fejét és elmosolyodott. Oh ismerem ezt a nézést és semmi jót nem jelent. Próbáltam elsétalni mellette, de elém állt.
- Kyle, kérlek engedj el. Szeretnék tusolni menni. Gyengének érzem magam, ehhez most semmi kedvem - néztem fel rá.
- Áh szóval tusolni. Rendben, menj csak - huncut mosolyával elengedett.
Becsuktam a fürdőszobai ajtót és kezdtem levenni a fehérneműimet. Beálltam a zuhany kabinba és megnyitottam a csapot. Alá álltam, hogy érjen a víz. Hajamat hátrasimítva élveztem ezt a kis pihenést. Kéz simult a derekamra, mire ijedtemben megfordultam.
- Kyle! Te meg mi a fenét keresel itt amikor tusolok. Nem láthatsz így! - takartam el az intim területeket.
- Ugyan. Ártatlan vagyok. Csak reggelizni jöttem, a víz csak segít - simított végig a nyakam vonalán.
- Tudom, hogy gyorsítja a vérkeringést. Hagyjál! - löktem kifele a tusolóból, de megragadta a csuklómat és a tusoló kabinnak lökött.
- Ha jó kislány leszel hamarabb szabadulsz - nézett le a nyakamra.
- Nem! - próbáltam kiszabadulni a szorításából.
- Ha te így akkor én is durvább leszek! - kacsintott rám.
Kezeimet hátul összekulcsolta és fogta őket. Magához húzott és belemélyedt a nyakamba. Felnyögtem a furcsa érzéstől majd a vállára hajtottam a fejemet. A víz a véremmel összekeveredett, ezért piros lett. Csordogált le a vér a hátamon és hasamon keresztül. Lassan elvette a fejét a nyakamtól.
- Úgy sajnálom Lexie... - karjaiba vett és lefektetett az ágyra.
Rámterítette a takarót és kiviharzott a szobából. Én pedig álomországban kötöttem ki.
Pilláim lassan kinyitódtak. A vér veszteségtől elájultam, fenomenális. Fejemet fogva felültem az ágyon. Észrevettem egy cetlit az éjjeliszekrényen.
Szia Lexie. Ha ezt olvasod én már nem vagyok otthon. Elmentem összeszedni magamat. Megtanulok uralkodni magamon, amíg ez nem sikerül csak veszélybe sodornálak. Sajnálom a történteket. Ölel--> Kyle
Remélem csak egy pár napig lesz távol. Mivel üssük el az időt? Mondjuk menjünk plázába.
A plázában rengeteg ember volt. A tömegben felfedeztem egy szőke, göndör hajú lányt aki éppen engem figyelt. Olyan ismerős. Ugyanúgy néz ki, mint a lány az álmomban. Nem, nem Ő volt az a lány. Elmosolyodott gonoszul és felém kezdett el lépkedni. Kedvem lett volna jól felpofozni ezt a szajhát, de egy vámpír ellen, hogy tudnék harcolni? Így hát inkább futásnak eredtem. Pár emelettel később megálltam kifújni magamat. Még jó, hogy emeletes ez a pláza különben lerázni se tudnám. Hátra néztem, de szerencsére nem jött utánam. Na jó akkor most tűnés el innen. A parkolón keresztül megyek, arra rövidebb. Egy kék mini polis autó állt meg mellettem és behúzott valaki, majd a gázra taposott és elindultunk. Ránéztem az illetőre és enyhe kifejezés, hogy meglepődtem.
- Alex? - vártam válaszát erre az egészre.
- Szia. Bocsi, de biztos voltam benne, hogy találnál valami ürügyet és nem állnál le velem beszélni. Hol a fenébe voltál? Már vagy egy hete kereslek. Csak úgy válasz nélkül eltűntél. Fogadni mernék, hogy a vámpír srác keze van a dologban - háborodott fel.
- Ne haragudj, hogy eltűntem egy szó nélkül. Szóval tudod, hogy vámpír... - néztem ki az ablakon.
- Igen tudom és veszélyben vagy miatta. Add ide a telefonodat! - parancsolt rám.
- Minek? - kérdeztem átadva a telefont.
- Hogy ne találhasson meg az a vérszívó! - dobta ki az ablakon a telefonomat.
- Normális vagy? - legyintettem fejbe.
Nem válaszolt és az út további részében meg se szólalt, csak akkor amikor egy kis otthonos hotelhez értünk. Mind a ketten kiszálltunk. Elkért egy szoba kulcsot és felmentünk elfoglalni a szobát. Lerakta a dzsekijét a fotelra én pedig leültem az ágyra. Rámnézett és látszott rajta, hogy mondani akar valamit.
