Life-Saver~Nash Grier

2.

Köhömm.
-Mi van?Majd otthon elmondok mindent,csak gyere már,ha ez nem lett volna elég eggyértelmű-válaszolt dühösen.
-Én ugyan nem megyek sehová amíg el nem mondod,hogy mégis miért kell rettegned egy olyan gyerektől aki téged dobott.-válaszoltam már-már az idegességtöl.
-Mégis mit tehettem volna,nem tehetek róla,hogy már itt sem lehet nyugtunk.
-De ilyet akkor sem csinálhatsz,ki sem fizettük a kávét.
-Jó,tudod mit.Menj csak vissza ha akarsz,én elhúztam,végülis neked milyért is kéne szégyenkezned,nem is volt még pasid!-azzal a lendülettel elszáguldott.
Én nagyokat pislogva,kicsit megszeppenve nem hittem el ,hogy ez Stella volt.Ezt az arcát még sosem láttam.Mindíg is tudtam,hogy egy vezető alkat,de hogy így bánjon a legjobb barátjával,azt nem.
-Remek.Most egy időre hanyagolom az eggyetlen embert akivel beszélgetni tudtam,fasza.
Lehajtott fejjel visszaballagtam a kávézóba,aholmár alig szédelgett néhány ember,de őszintén szolva nem nagyon érdekelt.Csak leültem a székemre,és egy komor arcal elkerdtem inni a maradék kávém és elkezdtem kutatni a zsebemben,hogy elővegyem a pénzt,ami sikeresen otthon maradt.
-A francba ,most mit csináljak.Ezis csak velem történhet meg.
Ahogy próbáltam kideríteni,hogy hogyan fizessek észrevettem,hogy egy árnyék felém tornyosul.
A lélegzetem megállt,mikor észrevettem,hogy ki is az.Nem is vettem észre,hogy ő még itt maradt.
-Szia!Nash vagyok,leülhetek?
Köpni, nyelni nem tudtam.Ez most komolyan egy fiú?Ráadásul nemis akár milyen.
-P..persze,nyugottan.
-Tudod nem tudtam nem észrevenni,hogy a volt csajom épp az imént koptatott le téged.Mondcsak,akarsz róla beszélni?
A hangja olyan nyugott volt és rekedt,hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni,hogy ezek ketten Stell-el mégis hogyan találtak egymásra.A hangja furcsa módon lenyugtatott.
-Hát tudod csak összekaptunk valamin,ami kissé kiborította és lelépett.-mondtam kicsit szomorúan.
-Stella márcsak ilyen,de kérlek legalább had fizessem ki neked,hamár igyis ilyen rossz napod van.
-Igazság szerint tényleg otthon hagytam a pénzem...Jaj istenem ez olyan kínos.-mondtam és lehajtottam a fejem,mint egy utolsó lúzer.
-Akkor pont kapóra jön.-nevetett majd egy rosszfiús kacsintást ejtett felém.
Szégyenlősen felálltam,majd kimentem a mosdóba,míg ő elindult a pénztár fele.
Amint beértem a tükőrhöz siettem,hogy próbáljak valami elviselhetőt kihozni a fejemből,majd mikor észrevettem hogy márvagy 20 perce bent vagyok,kiviharzottam mosdóból,majd amikor észrevettem,hogy sehol senki.Csalódottan hajtottam le a fejem.Hát ez van.Csak megsajnált mintha egy kiskutya lettem volna az út szélén,aki átvan ázva.Nembaj valakinek ez jut. El kell fogadnom.Azzal elindultam a pénztár fele.
-Elnézést hölgyem!Az a srác aki az előbb itt járt,fizetett?
A csinos hölgy,aki ismerősen nézett ki,mosolygósan fordult felém.
-A jóképüre gondolsz?-nevetett.Persze ,hogy fizetett,de azt mondta kint megvárja magát.
Felcsillant a szemem.Hát még van remény?
-Köszönöm,viszlát!
Azzal kiléptem az ajtón,ahol a hideg levegő azonnal megcsapott,és kirázott a hideg.
-Hát itt vagy.-mosolygott
-Hát igen.-mosolyogtam szégyenlősen.
Nash kivett egy újabb cigarettaszálat a kabátja zsebéből,majd csendben rágyujtott.
És akkor beállt az a kínos csend.
Én hogy ezt ne hagyjam muszály volt valamit kérdeznem.
-Tulajdonképpen ti hol találkoztatok Stellával?-kérdeztem egy nagyot nyelve.
Egy félmosollyal a száján rám nézett.
-Egy bulin botlott belém.Már full részeg volt.Én megsajnáltam,majd hazavittem.Mivel hogy hol lakik azt már nem tudta kinyögni,felvittem magamhoz.Reggel már arra keltem,hogy valaki csókolgatja az arcomat.Én persze ezt nem bántam-nevetett kisfiúsan.
Énpedig nagyokat pislogva hallgattam tovább.A hangja egyszerűen annyira lenyugtatott,hogy már nem izgultam annyira.Majd folytatta.
-Aztán,mondtam neki,hogy hazaviszem,beleegyezett.Aztán elkezdtünk beszélgetni,ami nem is volt rossz,csakhát Stella annyira más mint én.
(Igen azt észre vettem.)
-Olyan pörgős,még nekem is sok néha.-mondtam majd összehúztam magam,mert már nagyon fáztam.
-Tudod.Te már most látom,hogy más vagy.Olyan szelíd és mégis,van benne valami titokzatos.-mélyen a szemembe nézett,majd mint aki eddig megbabonázva volt,lazán beleszívott a csikkbe.
A szavai megbabonáztak,csak pislogni tudtam.Míg ki nem rántott a gondolataimból.
-Hazaviszlek.Elég hideg van már.
Akkor jutott eszembe,hogy megigértem apának hogy nem leszek sokáig. A francba.
Majd elfogadtam az ajánlatot.
-Na,nem jössz?Nyugi nem harapok.-mondta mosolyogva.
Majd mosolyogva elindultam utána.
A kocsihoz érve,bármilyen menő,uriember módjára kinyitotta nekem az ajtót.Csak most vettem észre,hogy egy fekete Alfa Romeo.A kedvencem.
Majd beült és elindultunk.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz,csak az utat kérdezgette.Csend szállt a kis térbe.Most nem az a kínos csönd volt,hanem nyugtató csend.Annyira megnyugodtam,hogy nem vettem észre semmit,csak amikor megérkeztünk.Lassan leparkolt,majd elfordította a kulcsot.
Felé fordultam,ő is ugyan így tett.Kellett pár pillanat,hogy összeszedjem magam.
-Köszönöm.
Egyébként Emily vagyok.
-Én Nash.Már hallottam rólad Em.Stella sokat mesélt rólad.
Elpirultam."Em".Csak Stell szokott így hívni.
-Most mennem kell,az apám nagyon haragudni fog hogy ilyen későn értem haza,mégegyszer köszönöm.
-Ugyan semmiség szivi,neked bármikor.-kacsintott kacéran,amin kicsit elpirultam.
Azzal kiszálltam,majd intettem Nashnek és besiettem a házba.
Próbáltam csöndben lenni,nehogy meghallja apa hogy ilyen későn értem haza,de sajnos nem sikerült elég jól a tervem.Apa az ajtó előtt állt karba tett kézzel.
-Magyarázatot kérek kislányom.
Nagyon elszégyelltem magam.
-Apa,én én sajnálom,csak tudod nagyon rossz napom volt ma.Összevesztem Stellel és..
-Ki volt az a fiú aki hazahozott? Nagyot nyeltem.
-Hogy ki?... Ja ő. Css csak az eggyik haverom.-hazudtam.Utálok hazudni pont apának.Nem szoktam ilyet csinálni.
-Jól figyelj rám.Mivel csak most az egyszer volt ilyen eset,nem büntetlek meg,de többet ne késs,rendben?Nagy kő esett le a szívemről,bár a büntetést is el fogadtam volna.
-Azzta köszönöm apuuu.-azzal egy hatalmas ölelést adtam neki,majd felrohantam a szobámba.Becsaptam az ajtót,majd kidöltem az ágyra és nagyot sóhajtottam.Ez aztán mozgalmas nap volt.Most valahogy nem érdekel Stella hisztije,sem hogy elkéstem.Csak erre a fiúra tudtam gondolni hogy milyen kedves volt velem,bár sok esélyét nem láttam annak,hogy akárcsak barátság is lenne köztünk,hiszen ha nekem még Stella is sok,mit kezdenék egy ilyen balhés sráccal?Nem is véletlenül nem szóltam apának róla.Mindíg is az ilyen fajta fiúktól óvott kicsi korom óta.Bele sem merek gondolni mit mondana ha összejönnék vele.Brrrr.A hideg is kiráz a gondolattol.

Ha tetszett kérlek jelezd,mert csak akkor lesz folytatás.Puszi.❤❤