Life-Saver~Nash Grier

4.

Hirtelen kinyitódtak a szemeim.Mintha villám csapott volna belém,a szívem ezerrel kalapált,és a fejem még mindíg sajgott.Valószínüleg arra eshettem rá.Már többször ájultam el életem során,szóval annyira nem csodálkoztam a dolgon.Ez olyasféle pánikroham volt nálam.

Amint kitisztult a szemem,egy szobában találtam magam.Nem az enyém volt,azt azért megismerném.Olyan tipikus fiú szobának nézett ki.Laptop az íróasztalon,xbox,egy gitár és még sorolhatnám.
Felültem.Próbáltam felállni,de nagyon nem ment.Ekkor hallottam hogy valaki a lépcsőn jön felfele.Ó szóval az emeleten vagyok.(Jó tudni.)
Már nem féltem,de mivel nem akartam olyan szerencsétlennek tünni végül felálltam,ami egy darabig ment is.Ja...az ajtóig eljutottam,de hirtelen elkezdett forogni a világ és már zuhantam is.
Az álomvilágból felébredve azt vettem észre,hogy valaki karjai között vagyok.Tisztára el lettem varázsolva,amikor hirtelen megpillantottam Nasht(ki mást)és az ő ragyogó kék szemeit.
-Emm,miért nem vagy az ágyban??-fürkészett aggódva.
Még mindíg el voltam veszve...
-Én..én..khm...izé én csak a wc-re akartam kimenni.-(komoly Emily ennél jobb nem jutott eszedbe???)
-Bajod is eshetett volna,gyere elkísérlek az ajtóig.
-😅
Jézusom,de ciki.Valahogy össze kell szednem magam.(Remélem nem fog ráültetni még a wc kagylóra is.)
-Köszönöm,innen már menni fog.-nevettem kínosan.
Nash nagy nehezen elengedett majd egy aggódó pillantással kilépett az ajtón.
Amint elvégeztem a dolgom.😂😂
Már jobban voltam,lent a földszinten ittam egy kis vizet.És már vagy 2 órája üldögélhettem az asztalnál,miközben a megmentőm ugyködött valamin.
-Figyelj.Köszönök mindent,de nekem igazábol lassan már mennem kéne.-nyögtem ki kicsit zavaromban.
Nash mint aki eddig el volt varázsolva,hirtelen rámnézett.
-Nem lehet.
-Micsoda?-kuncogtam.
-Nem vagy még olyan állapotban.-mondta halál komoly arcal.
-De...dehát a házunkban biztonságban vagyok,az anyám ottvan ha kell valami.
-Nincs.El kellett mennie.
-Ezt mégis honnan veszed?
-Csörgött a telód és én mint egy jó barát felvettem,mert szerencsére csak a mamád volt.-mosolygott.-És elmondtam neki,hogy csak egy barátodnál alszol ma.Erre ő elkezdett nevetni,és csak annyit füzött hozzá"na végre".Pontosan nem tudom mire célzott ezzel.-vakarta meg a tarkóját.
Kikerekedett szemekkel néztem rá,majd kitört belőlem a nevetés.
Mik nem történnek miközben ájultan fekszem...
-Nem vagy éhes?Összeüthetek valamit vagy esetleg elmehetnénk enni is valahova,ha gondolod?
-Nagyon jól hangzik,de nem az előbb mondtad,hogy nem mehetek ki a házból?-mosolyogtam.
-De igazad van,akkor amíg megcsinálom nyugodtan találd fel magad.Persze csak ha már biztosan jó érzed magad.-mondta ismét aggódva.
-Jól vagyok,már a fejem sem fáj.-mondtam büszkén,mint egy kisgyerek aki az anyukájának dicsekszik.
📞📞📞📞
-Hallo!
Hééé csá haver.
Ő jól persze.
Mizu?
Őőő tudod az most nem igazán fog menni...
Majd később elmondom.
Okes,csá.

-Mit csinálsz?-jött föl Nash az emeletre miközben a szobályában néztem körbe egy kicsit.
Egy képre fókuszáltam amin egy férfi és egy nő boldogan kortyolgatnak egy drága Martinit.
-Semmi különöset.Mond,ezek itt a szüleid?-mutattam az ágy feletti képre.
-Igen,ők azok.-vágott egy szomorú félmosolyt.Majd kicsit lehajtotta a fejét.
Valahogy ugy éreztem,hogy  ezt a témát most inkább hanyagolnunk kéne.
-Nos kishölgy.A vacsora tálalva.-mondta a kezével hadonászva.
-Az illatábol ítélve isteni lehet.-bókoltam én is,mintha valami előkelő család lennénk,vagy hasonló.
Kitört belőlünk a nevetés,majd elindultunk a földszint fele.
Mire leértünk,már olyan éhes voltam,hogy csak na.Helyet is foglaltam rögtön,majd elkeztem enni a finom tésztát.

-Hüüümmmm.Nagyon jó.Esküszöm,hogy anyám se csinálja ilyen jól.-mondtam,majd tömtem tovább.
-Örülök hogy ízlik.-mosolygott büszkén.-Figyelj csak.Ma átjön egy haverom,pontosabban még nem biztos.Mondtam neki,hogy nem vagyok egyedül és ha téged esetleg zavarna vagy ilyesmi...
-Nash,dehogy ne butáskod már.Nem turhadom ki,hiszen itt én vagyok az aki szótlanul idetévedt,pontosabban ide ébredt.-kuncogtam.
Elnevette magát.
-Nagyon jó a humorod,biztosan birni fogod Cameront.
Kicsit elpirultam a bóktol.Eddig ezt senki nem mondta,de már ezt is tudom.
-Biztosan.-mosolyogtam,majd elindultam a mosogató fele,mikor hirtelen megszólalt a csengő.
Nash is megfogta a tányérját,hogy a mosogatóhoz vigye,de elvettem tőle.
-Add csak ide.-válaszoltam félmosollyal.
Mosolygott,majd felugrott és az ajtóhoz sietett.
-Csáá haver!!Mizu van?
-Cameron...mondtam,hogy majd visszaszólok,mintmár említettem nem vagyok egyedül.-mondta ezt már kicsit hallkabban.
-Nyugi van Nash.Oké?Tudom miben állapodtunk meg,de mint azt már tudod nekem nem lehet ellenállni ugyhogy a kiscsaj biztosan nem bánja majd.-azzal belépett az ajtón.
Nash egy szemforgatással becsapta mögötte az ajtót.
Kuncogtam.Tényleg nagy arc lehet ez a Cameron.

Én mint aki ebből nem vett észre semmit,pakoltam tovább.
Cameron belépett a konyhába ,hogy üdvözöljön.
Amint megpillantott,végigvezette rajtam a tekintetét,majd a szemembe nézett.
-Ó hello.-mosolygott pimaszul.
-Szia.Te biztosan Cameron vagy.-töröltem meg a kezem.
-Igen,igen,de te ki vagy?-kérdezte rosszfiúsan.
Kicsit elpirultam.
-Emily vagyok,nagyon örülök.-nyujtottam felé a kezem.
-Nagyon szép neved van,és milyen kis házias,ez igen.-mosolygott.
Nevettem.Ez a Cameron mekkora már.
-Ó szóval már ismerkedtek.-jött be Nash a konyhába,majd mint aki kicsit szégyenli a barátját.Kínosan vakargatta a tarkóját.
-Figyel csak Cam,üljünk le egy kicsit és hagyjuk Emily-t kicsit még szorgoskodni.-vetett felém egy édes mosolyt majd elkezte húzni a barátját.
-Ugyan már Nash,még nem is volt alkalmam megismerni Emilyt.Elhiszem ,hogy féltékeny vagy,hogy máris egy ilyen helyes pasi áll mellette.
Nash fennhangon elkezdett nevetni,majd a kanapéra dobta,szó szerint Cam-et.
Éncsak megráztam a fejem,majd énis csatlakoztam hozzájuk.
Addig amíg tipikus fiús dolgokról beszélgettek és nevedgéltek,amihez néha-néha énis hozzá tudtam szólni,addíg hoztam egy kis hideg italt.
Elbeszélgettünk még egy darabig.Cameron tényleg nagyon jó fej,és már nem is nyomult annyira.Nagyon megkedveltem.

Lassan teltek az órák,de már talán 1 is elmult.
-Na jólvan fiatalok,ugy érzem itt az idő,hogy távozzak.-sohajtotta Cameron.
-Emily!Nagyon örültem.-állt fel.
-Énis,Cam.
-Jaj,majdnem elfelejtettem.-ugrott fel Nash,majd felrohant valamiért az emeletre.
-Csak valami hülye játék.-nevetett Cam.
Én csak mosolyogtam ezen a csodás estén,hogy milyen jó annak akinek ilyen igaz barátja van.Most egy pillanatra eszembe jutott Stella,ami kicsit elszomirított,de ma még ez sem tudja elvenni a hangulatom.
Kicsit csend lett.Tudtam,hogy ezt Cameron nem sokáig fogja hagyni.Ennyire már ismertem.
-Tudod Emily,Nashnek az eddigi csajai közül téged birlak a legjobban.Khm...pontosabban te vagy az eggyetlen.-röhögött.
Énis nevettem,mert köztudott,hogy nem vagyok a csaja,erről csak álmodozok egy jó ideig.
-Nem vagyuk eggyütt.-nyeltem nagyot.
Rámnézett,majd egy félmosollyal folytatta.
-Te nem vagy egy könnyen kapható.Ezt már az első pillanattól kezdve észrevettem.Csodálkoztam is,hogy őszinte legyek.Nashnak eddig olyan barátnői voltak...hogy..na hadnemondjam.-röhögött.-A lényeg,hogy téged igazán kedvel,ezt nem is lehet nem észrevenni.
Kikerekedtek a szemeim.Engem?Egy egyszerű csajt,akinek még csak nem is volt pasija?Ugye ez csak egy vicc,de Cameron furcsa módon most egy pillanatra elkomolyodott.Vagy talán mégsem?

-Itt is vagyok!-mondta Nash,mire mind a ketten odakaptuk a fejünket.
-Ó köszi haver,végülis 3 hónap könyörgés után csak odaadod.Öklözte vállba.
-Haha.Nem volt az annyi.
Ésss visszatért az a Cameron.
-Na császtok.
-Jóéjt.-mondtuk egyszerre,majd becsaptuk az ajtót és ledöltünk a kanapéra.

-Sajnálom ezt az egészet Emm.Tudom,hogy nem voltál felkészülve Cam-re.
-Ne sajnáld,Cameron nagyon jó fej.-nevettem.
-Tényleg??-lepődött meg,majd közelebb jött és átkarolta a nyakamat,énpedig már kómásan döltem rá a testére.Azt hiszem így aludtunk el.

Remélem tetszett nektek.Ha igen kérlek jelezd.❤