*egy héttel később*
Még mindig nem kaptam vissza a telefonom. Egy hete,hogy alig eszek csak sírok és Kevinen gondolkozok. Hiányzik. Szeretem.
-Kicsim! Gyere le vacsorázni. -jött fel anya. Apa már nem jön. Tudja hogy úgy sem szólok hozzá. A suliba sem tudunk egymáshoz szólni mert apának van egy kommentátora. Elegem van. Elegem van hogy tilt Kevintől. Akkor is vele leszek. Csak még nem tudom hogy hogyan. Az ágyamon feküdtem amikor az ablakom dobálták. Kinéztem és senki nem volt ott,de aztán megláttam Kevint,ahogy a szájához tartja a mutató ujját jelezve, hogy maradjak csendbe. Így is tettem. Kinyitottam az ablakot és rögtön felmászott. Két perc elteltével a szája az enyémen volt. Ez hiányzott. Csak is ez. Meg ő. A nyelve szinte tolakodott az enyémhez. Heves csókcsata volt ez. Oda húztam az ágyamhoz és ott folytattuk.
-Annyira hiányoztál szerelmem. -súgja a számra. -Azt hittem belepusztulok.
-Te is nekem. Miért nem jöttél hamarabb? -csókoltam meg a nyakát.
-Apukád még figyeltetett,ha hamarabb jövök nagyobb eséllyel bukunk le,de most már azt hiszi hogy elfelejtettük egymást. -igaza van.
-Cseles.-mondtam és megcsókoltam,vissza is csókolt. A keze végig siklott a testemen, ami miatt a hideg kirázott. Jó értelemben. Kevin nyaka köré fontam a kezeimet és még jobban magamra húztam. Az ajtó hirtelen nyílt ki és apa lépett be rajta. Bassza meg! Nem kulcsoltam be.
-Itt meg mi frász történt? Hogy jutottál be? Nem meg mondtam hogy hagyd a lányom békén?! -ordított ránk.
YOU ARE READING
Shut Up and kiss it better /BEFEJEZETT/
RomanceVégzős év. Az utolsó évem. Az utolsó évben esek szerelembe. Kevin. Az iskola leghelyesebb és legnépszerűbb pasija. És én...pont belé szeretek. Vagy csak egy fellángolás? Amikor megcsalt nem éreztem semmi mást az áruláson kívűl. De ki az az Isten cs...
