Shut Up and kiss it better /BEFEJEZETT/

61.fejezet

-Nem. Eljöttem onnan nem érted? -kezdtem én is felvinni a hangom.

-Eli én szeretlek tudod jól. De...ez így nem fog menni. Ha téged megcsaltak muszáj mást is megcsalnod? -kétségbeesett volt a hangja. -Nekem ez így nem megy. Ne haragudj. De amúgy közölhetted volna,hogy Ben te hülye ne álmodozz arról hogy együtt leszünk mert megcsallak. Szólhattál volna előre. Mert akkor most lenne hova mennem, és dolgoznom. Mert nem magam miatt hagytam ott a sereget hanem Miattad! -az utolsó szót megnyomta. Jaj.

-Ben kérlek! Esküszöm nem csókoltam meg. Esküszöm. -nem szólt nekem csak fogta a cuccát és kiviharzott.  Na ez fasza. Nem csináltam semmit és még is én jövök ki rosszul. Elveszítettem. Örökre. Kevin hibája az egész. Sohasem bocsátom meg neki. Az ajtóm nyitódott. Reménykedtem,hogy Ben lesz az de nem. Fifi volt. Felugrott az ágyamra és az ölembe helyezkedett el. Sírtam. Sőt. Zokogtam. Legalább ilyenkor ő itt van velem. Gyere vissza Ben kérlek. Az ajtóm kulcsra zártam amikor vissza jöttem a fürdőből. Elhoztam minden gyógyszert amit találtam. Mindent. Nem akarok és nem is tudnék nélküle élni. Nekem ő jelentette az életet. Kibontottam az egyik dobozt és csak öntöttem magamba a pirulákat. Aztán a következő dobozzal. És az azutánival. Nem emlékszem,hanyadik doboznál tartottam de valaki verte az ajtóm és kiabált őrülten kiabált. Annyira tudaton kívül voltam,hogy fel sem ismertem a hangot. Aztán egy nagy durranás és minden sötét lett.

*Hetek múlva*

Miért élek? Hogy hogy? Hiszen túladagoltam magam. Miért vagyok kórházban?

-Szívem mi van ha a kóma több évig tart? -hallom anyám sírástól vékony hangját.

-Nyugi kicsikém. Nem fordul elő. Eli erős lány. -apa is sír(?)

-Főnök. Én nem akarok így élni. Nem tudok. Nem sehogy sem. -Ez Ben! Istenem!

-Mama... -alig bírtam kiejteni a hangokat. Rögtön körém gyűlt mindegyik. Az én életem is. -Miért vagyok itt?

-Hercegnőm! Egyetlen drága hercegnőm! Istenem végre magadhoz tértél! Valaki menjen orvosért! -anyám szeme felcsillant. Nem egy orvos hanem több jelentkezett. Mindenki sürgött forgott körülöttem.

-Hogy hívnak? -kérdezte egy fiatal orvos.

-Eszterházy Elizabeth. -válaszoltam hunyorogva.

-Hány éves vagy?

-18.

-Minden rendben van. Még ma bent tartsuk és holnap mehet haza.

A szemkontaktus megvolt Bennel. De aztán hirtelen elfordult. Kotorászott a zsebében. Közeledett felém.

-Elizabeth sajnálom,hogy ide juttattalak de rájöttem,hogy nem tudok nélküled élni. Te vagy az életem értelme. Üres vagyok ha nem vagy velem. Mondd leszel a feleségem? -ÚRISTEEEN!! felnyitotta a fekete kis dobozkát és egy gyönyörű szép gyémánt gyűrű volt benne. Elsírtam magam.

-Igen. -csókoltam meg. körülöttünk mindenki éljenzett. Az igazat megvallva nem így képzeltem el a lánykérésem.
De a lényeg ,hogy boldog vagyok. Mindent megteszek,hogy örökre magam mellett tudjam őt. Ő az aki mindennél fontosabb.

HELLÓ MINDEKI!

KEZDEK EGY ÚJ KÖNYVET! ENNEK AZÉRT LETT VÉGE. SZERETNÉM HA AZ ÉN KIS OLVASÓIM AZZAL IS BOLDOGÍTANÁNAK! LOVE STORY LESZ! IMÁDLAK TITEKET <3333