Előbb-utóbb mindenki el fog tűnni az életedből; de aztán újra itt lesz.
*
Mi sem jobb érzés annál, mint az egész téliszünetet egyedül tölteni és agyalni.
Azt mondom magamnak, nem igaz, amit Bálint mondott, de el akarom hinni. Persze alig beszéltünk valamit, meg ha beszéltünk is én kerestem, szóval felejtős a dolog.
*
Szilveszter.
Ó, mennyi jó emlék köt ehhez a naphoz. Például, ma van az exem születésnapja, ráadásul 18 éves lett, úgyhogy hatalmas buli, amire én is hivatalos vagyok. Alapvetően nem járok el sokat itthonról, de ehhez most nagy kedvem volt. Igazából szükségem volt most Rá.
*
Természetesen nem egyedül érkeztem, egy volt osztálytársammal, bár a kinézetem alapján az anyja lehettem volna. Mégiscsak egy szilveszteri és szülinapi buli egybe, meg kell adni a módját.
A járást már ismertem a házba, elég sok időt töltöttem itt, bár Őt még nem láttam. Rengeteg ismerős, de az emberek nagyrészében csak úgy maradtam meg, mint Az ex.
A szakításunk után még jóba voltunk, talán még jobba, mint akkor, de mióta felköltöztem, nem túl sűrűn beszéltünk.
Mindenkivel beszéltem pár szót, körbejártam a házat, Marcit még így sem láttam.
Valaki belepuszilt a nyakamba hátulról. Tudtam, hogy Ő az, kissé részegen, mégis tudja még, hogy mit csinál. Megfordultam és olyan szorosan megöleltem, hogy talán levegőt sem kapott egy percig.
Annyi minden történt velem, annyi embert ismertem meg, mégis Ő a támaszom.
Bele sem telt 2 óra, már mindenki nagyon jól érezte magát, táncolt, tombolt, mi pedig Marcival megtaláltuk a közös hangot; megint.
*
Nem tudom hány óra van, csak a beszűrődő fényeket és hangokat érzékelem. Nem tudom mit csinálok, miért csinálom és miért vele. Nem itt akarok lenni, nekem nem Ő kell.
Felejtsd el Dóri, neki nem te kellesz.
Igen, tényleg nem én.
Visszatértek a gondolataim a felettem lihegő srácra.
Tudom milyen, ismerem, élvezi. Én is. Mindig megvolt és szerintem meg is lesz köztünk ez a dolog és nem bánom. Nem az első alkalom és mikor jöttem, már tudtam, hogy ez lesz a vége.
-Szeretlek.-nyögte ki, majd elment és már mellettem feküdt.
Várj, mi?? Nem. Nem!
-Szeretlek!-ismételte és rám nézett a gyönyörű tengerkék szemeivel
-Nem!-ugrottam fel és elkezdtem öltözködni-Nem.
-Mi az hogy nem? Szeretlek!-megragadott és meg akart csókolni, de ellöki en magamtól
-Nem akarom, hogy szeress! Érted? Nem!-és otthagytam
