A Szent Johanna Gimi folytatása ( Szofi élete)

2.

Aug. 31.

11-ig aludtam ma. Lassan kikeltem  az ágyból és pizsiben lementem a konyhába reggelizni. Rántottát ettem hozzá pedig kakaót ittam. 

Hogy aludtál kicsim?- kérdezte apu. - Jól. feleltem.- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a Balatonra.-veti fel a témát apu. -Rendben, de előtte el kell mennünk a boltba, valami üdítőért és kajáért. - felelte anyu. Két óra múlva már a Balatonon voltunk, és sorba álltunk, hogy bemehessünk.

- Mikor mehetünk már be?- Kezdett hisztizni Atti. Unalmába elkezdett számolni.

- Nem sokára kicsim, tarts ki még egy picit.- nyugtatja anya.

Rá bő fél órával már a helyet kerestük a parton. Mikor megtaláltuk apa gyorsan leszúrta a két napernyőt, anya leterítette a pokrócot és mentünk is be a vízbe. Amikor már meguntam a vízben létet szóltam anyának, hogy veszek egy lángost. A lángosos stand mellett volt egy vattacukros. Gondoltam veszek egyet Sacinak és Attinak. Mire visszaértem apa és anya is már kint volt a parton. A tesóim meg homokvárat építettek. Kicsit elszundítottunk és arra keltem , hogy a hangosbemondóba egy monoton női hang mondja, hogy narancssárga riasztás van és mikor odakaptam a fejem a fejem a viharjelzőre már nagyon gyorsan villogott.

-Apu, anyu keljetek fel vihar lesz. Gyorsan megkeresem Attit és Sárit.- mondtam. Már akkor jött a viharnak a szele. A szüleim gyorsan elkezdtek összepakolni. Mire visszaértem a tesóimmal már minden össze volt pakolva.

- Akkor indulhatunk. - mondta apa. Két óra múlva arra keltem fel, hogy apa begurul a kocsibejáróra. Ahogy beértem a bejáratiajtón egyből az emeletre mentem. Gyorsan lezuhanyoztam és mentem vacsorázni. Szalámis kenyeret ettem, miután végeztem felmentem a szobámba, de nem tudtam elaludni, mert a suli megint eszembe jutott. A Balaton elterelte a figyelmem egész napra de most egyre jobba parázok. Na mindegy megpróbálok valahogy elaludni.