A Szent Johanna Gimi folytatása ( Szofi élete)

8.

Szept. 6. Szombat

Tizenegyig aludtam, végre sikerült magam kipihenni. Felöltöztem majd lementem a konyhába anyához.
- Szia kicsim, hogy aludtál?- kérdezte.
- Fekve.- válaszoltam unottam.
- Héj, neked még mi bajod van?
- Semmi. Csak már unom, hogy minden reggel ez a " Szia kicsim hogy aludtál?". Még ne kérdezgessetek már ennyit unom és kész! Elegem van. - mondtam idegesen.
- Jó ha te ezt akarod akkor tőlem lehet. Nem kérdezek semmit mikor majd hazajössz az iskolából, nem kérdezem többet, hogy hogy aludtál, nem kérdem meg többször, hogy kérsz-e enni valamit. Vége, szolgál ki magad hisz te már úgy is "felnőtt" vagy. Most pedig ha megbocsátasz megyek ebédet főzni apának, Sárinak és Attinak. - na és akkor itt bántam még mindent amiket kifejtettem a számon. Nem tudom hogy fog anya majd megbocsátani. Nagyon berágott rám. Frlmentem a szobámba és sírva fakadt a. Felhívtam Zsoltit, hogy jöjjön el a kapu elé és menjünk el sétálni valamerre mert ki kell szellőztetnem az agyam. 5 perc múlva SMS-em jött Zsoltitól és gyorsan kirohantam a hátsó ajtón. Aztán a nyakába ugrottam és sírva fakadtam.
- Héé, Hercegnő mi a baj?- ölelt még jó szorosan.
- Anyával összevesztünk és nhagyon mhegbhánthottham.
- Na akkor most meséld el az elejétől.
- Úgy volt mikor délelőtt felkeltem lementem reggelizni mikor anya kedvesen fogadott és megkérdezte hogy hogy hogy aludtam. Erre én azt mondtam hogy fekve. Erre ő megkérdezte, hogy mi a bajom én még elmondtam, hogy már zavar, hogy egyfolytában ezeket a kérdéseket teszi fel és hogy már elegem van. Erre ő még berágott és most itt tartunk. Mondtam el.
- Hát az egyszer tuti, hogy meg fog bocsátani de most menjünk el fagyizni. - mondta.
- Ok.
Mikor hazaértem már négy óra volt. Ezért elugrottam gyorsan a boltba venni üdítőket és ràgcsákat. Ezután gyorsan fürödtem és hajat mostam. Utána kicsit kisminkeltem magam majd arra lettem figyelmes, hogy kopognak az ajtón. Mikor kinyitottam megláttam Zsoltit egy fekete csőgatyába egy Vans cipőben és egy fehér pólóban volt.
- Jó napot! Jöjjön beljebb és Zsoltit te is gyere.- tettem hozzá mert kinéztem volna belőle, hogy bedurcizik.
- Szia Szofi, de tegezzél nyugodtan.
- Oké rendben. Apa anya gyertek ide.
- Miaz Szofi kérdezte majd az ajtóban -. meglátta Zsoltit.- Szia haver hát téged mi szél hozott erre?-kérdezte Apa.
- Hát azt én sem tudom hogy miért csak azt tudom, hogy elrángatott ide Zsolti.
- Na akkor el mondjátok végre, hogy mi van?-kérdezte Apa.
- Hát az van... -kezdtem de Zsolti közbe vágott.
- Na az úgy van, hogy szerelmes lettem Szofiba és járunk. Ezért beszéltünk össze Szofival. És remélem, hogy nem bánja ööö Szofi apukája.
- Nem nem bánom de kérlek tegezzél annyira még nem volt öreg. Ha és Cortez, Cortez vagyok.
- Oké rendben.- mondta Zsolti.
- Na de menjünk be a nappaliba mert nem azért vettem ennyi kaját még üdítőket, hogy itt rohadjanak meg. -mondtam

Majd tizenegyig beszélgettünk és akkor mentek haza. Kifelé menet Zsolti csak egy puszit adott mert nem akarata, hogy Apa pikkrljen rá. Utána bedőltem az ágyba és elnyomott az álom.

Sziasztok! Ha tetszik a történet akkor csillagozzátok!!!!