A Szent Johanna Gimi folytatása ( Szofi élete)

3.

Szept. 1.

6:30-kor megszólalt az ébresztőm. Kipattantam az ágyból és egyből a szekrényemhez futottam.Nehezen, de végül egy tengerészmintás egybe ruhát választottam sötétkék topánkával. Siettem le a lépcsőn, azt terveztem, hogy az utolsó pár lépcsőfokot átugrom. Persze nem is én lennék ha sikeresen átugranom.  Nem, nekem meg kell botlanom, és egy sikeres mozdulattal a padlón hevertem.
- Anya, apa segítsetek! - de ekkorra már patakokban folytak a könnyeim és keservesen sírtam.
- Jézusom, veled meg mi történt?.- kérdik egyszerre a szüleim.
- Nhaggyon fáj a khezem éhs a lhábham.
Apa megpróbált felemelni.- de ekkor ordítottam egyet.
- Kicsim, próbálok segíteni de így nem megy. Várj szólok anyádnak, hogy hozzon egy vizes rongyot.
Egy óra múlva se  múlt a fájdalom, ezért bementünk a kórházba. Ott egyből megröntgenezték a kezem és a lábam. Az orvos megmutatta a felvételeket.
-Sajnálom, de a lányuknak kiment a könyöke és eltört az alkarja és magától kezdett el összeforrni a törés, csak sajnos el van csúszva ezért újra el kell törni. De előtte vissza kell rakni a könyökét a helyére, sajnos ez eléggé fog fájni.
- Nem érdekel csak legyünk már túl rajta. - kezdten ideges lenni. Erre a doki rántott vagy nem tudom mit csinált de akkorát ordítottam, hogy azt sem csodáltam volna, ha a bejáratnál hallják, de még csak most jött a java, mert a karomat is újra eltörték, hogy begipszelhessék de itt már bőgtem. Csaknem három órát töltöttünk a kòrházban. 1 óràra értünk haza és egyből ledőltem pihenni. Délután megérkezett Kata és Emma.

- Hát veled meg mi történt? - kezdte Kata.

- Hát reggel le akartam ugrani a lépcsőről mikor kibotlottam és máris alány földön voltam.

- Hallod Szofi nem is te lennél az  ha ezt nem te csináltad volna.

- Ja csajszi elképesztő vagy.

- Hahahaha- köszi a bókokat.

-Na gyere Kata menjünk haggyuk pihenni a beteget. Szia Szofi.

- Amúgy mikor jössz suliba? Kettes padok vannak és foglaltam helyet magam mellett.

- Köszi Kata. Amúgy holnap után. De meséljetek a suliról, maradjatok még.

- Jó egy kicsit maradhatunk.- sóhajtott Emma

-Na kezdjétek, mi volt?

- Hát az ofőnk az Tölgyessy tanár úr lett.- mondta Kata boldogan.

- Az irodalom tanár Kardos.- mondta Emma szomorúan.

- Ez most komoly apát se bírta sose, engem végképp nem fog bírni.

- Na folytassuk. Angol: O' Realy, francia: Durand, föci: Farkas, töri: Barka, matek: Gazdag, tesi: nekünk Korponay, fiúknak Szekeres, kémia, fizika: Gondos, infó: Tölgyessy, biológia: Baranyai, rajz: Vladár.

- Oké. Akkor Vladár és Kardos akitől félnem kell. Gyertek le a konyhába, anya csinált palacsintát.

- Úúúú, én jövök.

- Én is.

- Sziasztok!- köszönt anya a konyhába. - Gondolom palacsintázni jöttetek.

- Eltaláltad! Na anya milyeneket lehet enni?

- Akkor van lekváros, kakaós, túrós, nutellás és vanília pudingos.

- Nutellás.

- Nutellás.

- Nutellás.

- Oké. Akkor nutellás mindenkinek. Na és kik lettek a tanáraitok?

- Ofő Tölgyessy, többi az mint nektek volt.

- Vladár is?- fintorgott anyu.

- Ja, sajnos. 

- Na mi most már tényleg megyünk, mert már hét óra múlt.

- De itt laktok a szomszédban maradjatok még. - adtam be a boci szemeket.

- Nem Szofi, késő van Kata gyere megyünk.

- Jólvan. Sziasztok.

- Sziasztok.

Miután Katáék elmentek elmentem fürdeni ami nehézkes volt eléggé. Utána vacsiztam, majd felmentem a szobámba filmezni és elnyomott az álom.