#3

1.9K 86 4
                                    

-Hogy érted azt, hogy szar?
- Ennyivel elégedj meg jó? Mesélj te magadról.
- Nyáron költöztünk ide a bátyámmal és a húgommal, a szemközti társasházban lakunk van egy kutyám.

- És a szüleitek?

- Elszöktünk tőlük, állandóan veszekedtek és néha apám bántotta Karolinát.

- Sajnálom...

- Nem kell! Nem azért mondtam el. Körül nézhetek?

Még nem is válaszoltam de már a fürdőben volt, inkább nem szóltam neki. Egy véres pengével tért vissza. Jajj ne!!

- Te..?

- Azt tedd le!- Kidülledt szemekkel nézett rám majd kidobta a kukába.

- De miért?

- Mondtam szar ez életem.- Előszedtem egy fekete csőgatyát és egy fehér bő pólót, bementem a fürdőbe átöltözni. Brad az ágyon ült és bámult bele a semmibe.- Megyünk?

- Hova?

- Sétálni.

Elindultam a közeli park felé, beültem az egyik hintába Brad pedig a mellettem lévőbe.

- Nem vagyok jóban a családommal főleg nem a szüleimmel, két éve dohányzom. Nincs senkim se.

- Miért kezdted el?

- Depressziós voltam/vagyok de ezt már észre vehetted.

- Mi történt?

- Bonyolult...

- Van időm!

- Volt egy barátom és nagyon szerettem de megcsalt egy sokkal idősebb csajjal egy buliban, részegen felhívott és elmondott minden féle kurvának. Pár napra rá az iskolában csúfoltak és kiközösítettek. Akkor lettem depressziós utána mikor kicsit felszedtem pár kilót akkor az alakomat szólták le ezért nem ettem elég gyorsan fogytam de senkinek nem tűnt fel de már nem is érdekel.

- Ne haragudj, hogy...

- Nem baj jól esett elmondani.- Kiszálltam a hintából és elakartam indulni haza, egy meleg kezet éreztem a derekamon, Brad magához húzott és szorosan megölelt.

Összetört lèlek ^Befejezett^^Átírt^Donde viven las historias. Descúbrelo ahora