Nagyvárosi Halott Izé

*Igazán bejöhettél volna az ajtón is*

Már csak megszokásból Lindsey első gondolata a hűtőszekrény volt, vagy egy McChicken. De hamar észbe kapott és minden szörnyű emlék eszébe jutott a normális kajával kapcsolatban, különösen a hányás. Nos igen, ez elég indok volt rá, hogy meg se próbáljon enni. Így korgó gyomorral kezdett neki karácsonyi rutinjának és a lakás minden sarkát csillogóra sikálta. De a kínzó érzés a gyomrában, ami egyre jobban szétáradt a testében, na és a sűrűn jelentkező émelygés kezdett elviselhetetlenné válni és olyasmire kényszerítette, amit csak legvégső esetben akart megtenni. Elővette a csöppet sem étvágy gerjesztő zacskókat, amiket korábban Kyle ott hagyott neki.

Undorral az arcán és gondolatban egy csipeszért könyörögve, hogy befoghassa az orrát, kiöntötte a zacskó tartalmát egy csészébe. Nézegette egy darabig, fintorgott és vonakodott a megivásától, de az éhség felülkerekedett az undorán és egy nagy levegő vétellel az utolsó cseppig megitta. Számára is meglepő módon nem volt olyan rossz, sőt, még az is megfordult a fejében, hogy iszik még egyet, de végül őrültségnek titulálva az ötletet inkább lemondott róla. Egy darabig állt a konyha pult mellett és figyelte a saját testét, a saját érzéseit. Meglepte amit érzett, ugyanis nem érzett semmit. Mintha minden addigi problémáját elvágták volna. Sem az éhség, sem az émelygés nem gyötörte. Mondhatni jobban volt mint azelőtt bármikor.

Megjegyzés: Ez a fura vérrel kevert lötty hasznos, kell még szerezni.

Az elgondolás, hogy ilyenre szüksége lesz még egyetlen emberhez, illetve vámpírhoz vezetett. Kylehoz. Ismét úrrá lett rajta az érzés, hogy Kyle a saját céljai, pontosabban szórakozása érdekében tönkre tette az életét, de ha pontosak akarunk lenni, elvette tőle azt. A szomorúság kezdett ismét eluralkodni rajta, de még arra sem volt ideje, hogy ismét mindent felidézzen magában, mert a szobájából jövő hangos csörömpölés hangja zavarta meg.

A hirtelen zaj, vagy a meglepődés okozta félelem miatt megrezzent és megfagyott a levegő körülötte egy pillanatra. Minden megfordult a fejében, az is lehet, hogy gyerekek az utcáról berúgták az ablakot, vagy nyitva felejtette és a huzat levert egy vázát, vagy talán ninják törtek be... Amit ott látott mégis meglepte, amint belépett a szoba ajtaján.

Egy gyönyörű nő állt vele szemben. Hosszú fekete haja lebegett a kitört ablakon beáramló fagyos szellőtől, vörös ajkai majdhogynem fénylettek a sötétben és tökéletes fehér bőre csak a ráadás volt az összképben. Egy dolog viszont elrontotta mindezt. Vérben forgó szemeit Lindseyre szegezte és kivillanó fogait vicsorította. Ijesztő látvány volt. Gyönyörű, de ijesztő.

Lindsey megijedt. Ő a második vámpír, akivel találkozik mégsem tudja feldolgozni. És bár legbelül tudta, hogy ő is az, mégis félt. Ismét dolgozni kezdett az agya és minden lehetőséget végig gondolt, de bárhogy nézte, mivel ,,újonc" vagy fióka, hogy eleget tegyünk a hivatalos megnevezéseknek, semmi esélye sincs a nagymellű sötétség isennőjével szemben.

- Mit akarsz itt? - kérdezte végül felbátorodva, és talán egy kis irigységgel a hangjában a lánytól.

- Azért jöttem, hogy megöljelek! - jelentette ki hidegvérrel a bombázó és végig simított az asztal szélén a kezével, miközben közelebb lépett Lindseyhez.

Ismét ledermedt, valahol számított erre a válaszra, de ez a nő csak úgy kimondja, mintha ez lenne a legtermészetesebb oka annak, hogy valaki beugrik az ember ablakán.

- Ha ezt akarod, igazán bejöhettél volna az ajtón is, most vehetek új ablakot is. Kérsz egy kávét? Remélem megfulladsz tőle. - mondta Lindsey leplezve félelmét és ő is tett egy lépést a nő felé.

- Nagyon vicces vagy! - mosolyodott el ironikusan a lány és lassan körbejárta Lindseyt. Végig húzta a kezét a haján, az arcán, szemügyre vette Lindseyt majd ismét ellépett tőle. - Nem tudom mit eszik rajtad, nem is vagy olyan nagy szám. Le is adhatnál pár kilót, de vámpír vagy, nincs anyagcseréd, most már ilyen hájas maradsz. - Nevetett a fekete hajú szépség.

- Kicsoda mit eszik rajtam? Különben is, meg akarsz ölni nem? Akkor nem mindegy neked hogy nézek ki? - válaszolt Lindsey most már félelem nélkül, de sokkal idegesebben a nő lenéző szavai miatt.

- Kyle, ki más? Különben miatta jöttem, és valóban azzal a céllal, hogy megöljelek, mert el akarod venni tőlem, de gondolkodtam és rájöttem, hogy ha megöllek még rosszabb. Segítened kell nekem, és Kylenak.

- Ugyan, nem akarok elvenni tőled senkit, viheted, a tiéd. Engem abszolút nem érdekel. Mit tudnék én segíteni neked? És ha tudnék is, miért tenném? - kérdezte Lindsey karba tett kézzel és gúnyosan nézett a nőre.

- Meglátjuk, hogy kié lesz, de igenis segíteni fogsz, mert esküszöm nem lesz szép halálod, ha elcseszed.

Lindsey végig gondolta a lehetőségeit. Vagy megteszi amit kér, vagy meghal. Bár végülis már halott, nem számítana sokat.

- Mit akarsz, mit tegyek? - Kérdezte végül elszánva magát, hogy mégiscsak inkább élőhalott akar lenni, mint halott-halott.

- Ne hagyd Kylenak, hogy megölje magát!

A mondat mint egy húsz tonnás golyó találta el Lindseyt és percekig csak értetlenül bámult ki a fejéből. Meg akarja ölni magát? Miért? Különben vámpír, hogyan?

- Miért nem állítod meg te, ha annyira oda vagy érte? - kérdezte felocsúdva.

- Mert miattad tenné meg!

Ez a nő aztán tudja, hogyan kell az embert letaglózni. Csak két mondatot mondott és egy fekete lyuk keletkezett Lindsey fejében. Most már végképp nem értett semmit az egészből. Gondolatok cikáztak a fejében, de egy értelmes, elfogadható magyarázatot sem talált a hallottakra.

- Légyszíves kezd elölről az egészet, és magyarázd meg, hogy most akkor mi is van.

- Mit értetlenkedsz annyit? Szerelmes beléd, vámpírrá változtatott, te nem akarsz az lenni, csak úgy változhatsz vissza ha ő meghal. Ezért megöli magát. Csak te mentheted meg. Ha ő meghal én is újra ember leszek, és emberként nem vagyok ilyen kedves! - förmedt rá a lány és fenyegetően meresztette vörös szemeit Lindseyre.

Mostmár minden világos volt számára. Illetve majdnem minden. Lindsey ismét gondolkodni kezdett. Két lehetősége is van. Az egyik, hogy véget vet ennek a rémálomnak, hagyja Kylet meghalni és végre ismét ember lehet, ahogy szerette volna. Ennek a hátránya az, hogy nem biztos, hogy sokáig élvezhetné az életet emiatt a nő miatt. A másik lehetőség, hogy megmenti Kylet, ami szép lenne tőle, ezáltal megmenti a saját életét, ez a nő ugyanis nem öli meg, a hátránya viszont, hogy élete végéig vámpír marad, amit nagyon nem szeretne. Vagy esetleg ha azt vesszük ott a kibúvó, megmenti Kylet, megöli a nőt, aztán megöli Kylet. Így ember marad, és a nő sem fenyegeti tovább. De ez túl bonyolult és túl brutális Lindsey számára, aki még vért inni sem mer. Lássuk be, ez a gyilkolászás nem menne neki, meg amúgy sem egy szép dolog.

A nő türelmetlenül várta Lindsey válaszát, vagy legalábbis bármilyen reakciót ami jelezné, hogy még él, mert gondolataiba merülve Lindsey meg sem mozdult. Végül minden lehetőséget végig mérve merészen a nőre nézett.

- Eldöntöttem! ...