Nagyvárosi Halott Izé

*Vérzacskó*

-Mégis mit döntöttél el?- szólt a vámpír Lindseyhez. - Ez nem a te döntésed, azt teszed, amit én mondok.

- Kussolj! Inkább vigyél el hozzá. - Mondta Lindsey, majd elindult az ajtó felé.

Nem szóltak egymáshoz, csak mentek egymás mellet le a lépcsőkön, majd a lépcsőház elé érve a fekete hajú lány megfogta Lindsey kezét és pillanatok alatt eltűntek. Lindsey nem értette mi történik, nem látta az utcákat, házakat, csak színes foltokat, mintha minden össze mosódott volna körülötte, majd az következő pillanatban a várostól pár kilométerre voltak, egy domb tetején. Mellettük húzódott egy erdő. Telihold volt, Lindsey mindent tisztán látott, mintha nappal lett volna.

Körül nézett de semmit nem látott egy darabig, majd feltűnt neki, hogy a fekete hajú lány nincs ott. Elindult az erdő szélén, hátha megtalálja Kylet, vagy a másik lányt. Fura hangokat hallott, de nem tulajdonított nekik nagy jelentőséget. Mindig félt az állatoktól, még egy kiskutya is megrémítette az utcán, de most az sem érdekelte, ha medvével találkozik. Fölényben érezte magát, erősnek és legyőzhetetlennek. Tegyük hozzá, a fantasztikusan sima és feszes bőre, minden bőrhibájának az eltűnése és a haja tökéletes állapota nagyban hozzá járult, hogy kezdte jól érezni magát új vámpír bőrében. Először, amióta mindez megtörtént vele, tetszett a változás, amit tapasztalt.

Sétálgatás közben, meglátta Kylet. Háttal állt neki és felső teste teljesen meztelen volt. Egy pillanatra végig nézett rajta, majd miután megállapította, hogy izmos, és szexy, megszólította.

- Lindsey? Mit keresel itt?- Fordult meg meglepetten Kyle, így Lindsey a mellkasát, és a kockás hasát is láthatta.

- Azért jöttem, mert valami fekete hajú vámpírcsaj azt mondta, hülyeséget akarsz csinálni. - Pirult el kicsit, majd észrevett valamit Kyle kezében. - Az mi? - mutatott rá.

- Ez? - emelete magasabbra a fura dolgot. - Ez egy obszidián tőr.- mondta lehangoltan.

- De hát kereszt alakja van. - lépett közelebb a lány, és kivette Kyle kezéből.

Amint megfogta, hirtelen el is dobta. Olyan volt, mintha megégette volna a kezét, ami valóban füstölni kezdett. Kyle gyorsan reagált és megcsókolta a lány kezét. A fájdalom egy pillanat alatt eltűnt. Lindsey meglepődött, és zavarban volt.

- Igen, kereszt alakú, ezért éget minket, de éles, vigyázni kell vele Lindsey. - mondta Kyle, majd magához ölelte a lányt.

Lindsey szava elakadt, a szája kiszáradt és nehezen kapott levegőt. Kyle közelsége megbénította, megzavarta a gondolkodásban. Jó volt a közelségét érezni, és megölelni őt.

- Ha tényleg veszélyes, akkor mit akarsz vele? És téged miért nem égetett? - kérdezte végül a lány eltolva magától egy kicsit a fiút.

- Engem is éget. - mutatta Kyle a tenyerét, ami teljesen meg volt barnulva és nehezen volt észrevehető rajta ép bőrfelület. - Én vissza akarom adni az életed Lindsey. - mondta halkan és szomorúan, majd felvette a tőrt a földről és maga felé fordította.

- Azzal, hogy eldobod a sajátod? - kérdezte felháborodva a lány és egy gyors mozdulattal ki ütötte Kyle kezéből a tőrt. - Na figyelj, halott vagyok, de jól érzem magam, kicsit fura, de megszokom. Te pedig segíteni fogsz nekem ebben. Most pedig gyere szépen haza velem, igyál egy kis grapefruit levet, és verd ki a fejedből ezt az ostobaságot. - jelentette ki határozottan és Kyle karját fogva húzta maga után.

Kyle arcán egy bátortalan mosoly jelent meg. Lindsey szavai boldoggá tették, féltette az életét, tehát jó úton halad afelé, hogy a lány megkedvelje őt és már elfogadta, hogy vámpír lett belőle.

Úton hazafele nem szóltak egymáshoz, Lindsey kissé haragosan ült az autó anyós ülésén, a fiú meggondolatlansága miatt, Kyle pedig boldogan és széles mosollyal vezetett. A háztömb elé érve néhány pillanatig még hallgattak, majd a lány megtörte a csendet.

- Éhes vagyok!

Kyle ezután még jobban mosolyogni kezdett és újra beindította a motort és a saját lakása előtt állt meg néhány perccel később.

- Meghívlak egy italra.- Jelentette ki, majd megkerülve az autót udvariasan kinyitotta az Lindseynek az ajtót. A lány kiszállt és elindultak mindketten a ház ajtaja felé. A kertvárosi háznak saját udvara volt gyümölcs fákkal és virágokkal szegélyzett kő járdával. Még az éjszakai vaksötét ellenére is minden virág színét tökéletesen látták és Lindsey legnagyobb sajnálatára érezték a három utcányira lévő sörözőből áramló alkohol szagot.

- Nem szoktad bezárni az ajtót mikor elmész itthonról meghalni? - kérdezte a lány miután beérve levette csizmáját.

- Minek? Ha valaki betörne, úgyis megtalálnám és megvacsoráznék belőle. - nevetett Kyle, de Lindsey nem találta humorosnak a megjegyzést, így inkább a konyha felé vette az irányt és kinyitotta a hűtő ajtaját.

- Jesszus! - kiáltott fel Lindsey. - Ez már beteges. Vérzacskókon kívül semmi más nincs a hűtődben?

- De, van olyan grapefruit lé az alsó polcon neked. - mosolygott kedvesen Kyle, amitől Lindsey megenyhült és kivett egy zacskót és egy doboz grapefruit levet a hűtőből.

- Olyan a lakásod mint egy vérbank. - mondta mosolyogva Lindsey és az asztalra tette a vacsoráját.

Nyugtatgatta magát, hogy nem azért issza mert egy vérszomjas szörnyeteg, hanem mert ezt kell innia, ha nem akar meghalni. Közben Kyle a konyhaszekrényből elővett két bögrét és szemben Lindseyvel leült az asztal mellé. Elvette a vérzacskót, a sajátját tele töltötte, a Lynseyét pedig félig, majd felöntötte grapefruit lével és oda nyújtotta neki.

- Azért szeretném ha elmagyaráznád még egyszer, miért nem ihatok szimplán vért mint te. Nem mintha annyira vonzana a dolog, csak érdekel, ha már életem végéig ilyen hemoglobin függő leszek. - kérdezte Lindsey miközben belekortyolt az italába.

- Mert az ereid és a szíved nem szokott hozzá az idegen vérhez, előfordulhat, hogy nem fogadja be azonnal az idegen vért és feszülni fog, vagy akár fel is robbanhat.- mondta Kyle teljes nyugodtsággal, miközben Lindsey kishíján kiköpte ami épp a szájában volt a hallottaktól.

- Szóval egy vámpírt megölhet a vér. - mondta végül szarkasztikusan.

- Nos ez nem teljesen igaz. Maga az, hogy tönkre teszed a vérkeringésed nem öl meg, csak nem fogsz tudni többet enni majd és az éhség fog megölni.

- Most nagyon megnyugodtam. - Fintorodott el a lány és letette az immár üres bögrét az asztalra.

Mélyen Kyle szemébe nézett és most először komolyan véve azt, hogy ő vámpír lett megszólalt.

- Szeretném, ha mindent elmesélnél, és megtanítanál nekem, a vámpír dolgokról.

Kyle kissé megdöbbent a hallottakon, de örült amiért Lindsey végre hajlandó elfogadni azt, amivé vált. Mindemellett kissé zavarban volt a lány átható tekintetétől és a közelségétől. Végül csak elmosolyodott, lekapcsolta a villanyt és gyújtott egy gyertyát, amit az asztal közepére helyezett és ismét szembe ült Lindseyvel.

- Rendben...