I Love Him {N.H.}

#7

Reggel Harry mellett ébredtem. Először megijedtem de aztán eszembejutottak az este történtek. Bevallom hogy jobban örültem volna ha Niall fekszik mellettem. Na jó, ki kell vernem a fejemből Horant. Adtam Harry homlokára egy puszit, amivel gondolom felébresztettem mert nyitogatni kezdte a szemeit.
-Jó reggelt cica.-mosolygott rám fáradtan Harry.
-Neked is.-mosolyogtam vissza rá. Hazz magára rántott és óvatosan megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól.
-Emlékszel mit ígertél tegnap este mikor hazaértünk?-nézett rám perverzen.
-Hmm...nem teljesen. Elmondod?-kezdtem el játszadozni a hajával.
-Inkább megmutatom.-erre letámadta a számat és vadul de szenvedélyesen megcsókolt. Fordított a helyzetünkön és most én voltam alatta. A csókolozás kezdett átmenni más irányba.
Pár óra múlva Harry elment mert kellett mennie dolgozni. Főztem magamnak ebédet, gyorsan megettem és elkezdtem készülődni hogy elmenjek kicsit az edzőterembe, de valaki csengetett. Odamentem és ajtót nyitottam. Emily állt az ajtóban maga mögött...Niallel.
-Hello Sophia! Szeretnék veled négyszemközt beszélni.-nézett rám szúrós szemekkel Em. Niall még csak egy pillantásra sem méltatott ami kicsit rosszul esett.
-Rendben. Gyere a szobába. Horan te menj addig a nappaliba és csinálj amit akarsz. Emilyvel bementünk a szobámba én leültem az ágyra de ő csak jobbra-balra járkált.
-Emily! Hagyd ezt abba és mondd hogy mit akarsz!-mondtam neki mert már kezdett zavarni hogy mászkál.
-Te nem vagy normális!-mondta viszonylag nyugodtan.
-Ohh és miért is?-kérdeztem szemöldökráncolva.
-Tegnap elmentetek táncolni Harryvel és mi ott ültünk Niallel majdnem egy órán keresztül és titeket vártunk. Erre eljövök reggel a házad előtt és látom hogy Harry megy el tőled. Tudtommal neked Niall jön be, és nem szoktál csak úgy lefeküdni mindenkivel!-kiabált rám, én közben felpattantam az ágyról és odaléptem az ajtóhoz.
-Na ide figyelj! Nem vagy te nekem senkim hogy megmondd hogy mit csinálhatok. Igen lefeküdtem Harryvel és örülök hogy megtörtént mert ő sokkal normálisabb Niall-nél. Szóval ha mást nem akartál akkor elmehetsz innen!-kiabáltam neki vissza. Ekkor viszont Niall rontott be a szobába és eléggé dühösnek tűnt.
-Em, kérlek menj ki egy kicsit. Majd én beszélek vele.-mondta Emilynek Niall. Emily gyorsan kiment a szobából. Ni közelebb jött hozzám és nekilökött a falnak. Elkezdte puha puszikkal behinteni a nyakamat. Ezután belenézett a szemembe és vadul de nagyon szenvedélyesen megcsókolt. Sokkal másabb volt mint Harry. Niall csókja sokkal jobb volt. És Niall csókját sokkal jobban kívántam. Ni kicsit elhúzodott tőlem de még mindig csak pár centi választotta el a száját az enyémtől. Homlokát az enyémnek támasztotta és mélyen a szemembe nézett amítől úgy éreztem magam mintha transzba estem volna.
-Még mindig sokkal jobb nálam Harry?-kérdezte pimasz mosollyal.
-Hogy mi? Te hallgatóztál!-ugrottam arréb hogy még véletlenül se érjünk egymáshoz.
-Igen Sophia. Hallgatóztam.-vallotta be még mindig pimasz mosollyal a fején.
-Szóval az előbbi kis akciód csak hülyeség volt?-kérdeztem idegesen.-Menj innen Horan. Nem akarlak soha többet látni.-löktem meg, de meg sem mozdult.
-Hé Sophia. Nyugi. É-én nem csak hülyeségből csináltam. Csak mikor mondtad Emilynek hogy Harry sokkal jobb nálam én nagyon szomorú lettem és úgy éreztem hogy bizonyítanom kell neked. M-mert é-én sz-szeretlek Sophia. Már régóta tetszettél de mikor volt a baleseted rájöttem hogy nem tetszel hanem szeretlek. És én azt szeretném hogy csak az enyém legyél. Tessék. Kimondtam.-hajtotta le a fejét. Én nem tudtam megszólalni sem a meglepettségtől. Soha nem mondott még senki ilyen aranyosat nekem. Mivel megszólalni nem tudtam ezért csak Niall nyakába katapultáltam magam és amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem. Pár perc után engedtem csak el és akkor végre meg tudtam szólalni.
-Én is szeretlek Niall. És én hazudtam amikor azt mondtam hogy Harry jobb nálad. Nálad senki sem jobb. És nem kell bizonyítanod semmit. Számomra te vagy a legjobb.-mondtam végig a szemébe nézve. Niall magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Éreztem hogy minden érzelmét belesűrítette ebbe a csókba. Levegőhiány miatt váltunk el egymástól. Zavaromban oldalra pillantottam, és Emily állt az ajtóban hatalmas mosollyal az arcán.
-Bocsi de amikor nem hallottam hangokat féltem hogy megöltétek egymást ezért megnéztem hogy mi van. És hát ahogy látom legfeljebb a csókba hallhattatok volna bele.-ugrándozott oda hozzánk és ölelt meg minket az én drága legjobb barátnőm.
-Ne haragudj Em. Én nem gondoltam komolyan amiket mondtam.-öleltem vissza.
-Nyugi Skategirl. Bevált a tervem, az a lényeg.-kacsintott rám.