Melletted Más - Talán te is többnek érzed. -

1.Fejezet

2016. Július 11.

El sem tudom hinni, hogy itt ragadtam a nyavalyás kocsimmal az M4-esen az út szélén, miközben a nővérem fél óra múlva férjhez megy és én vagyok a tanú.

A gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben. Edit legalább tízféleképpen fog kinyírni. Bár, őt ismerve, a lehetőségek tárháza valójában végtelen..

- A rohadt életbe. - Rúgok bele a kocsimba, mint valami idióta.

Az egészben a legrosszabb, hogy július van és negyven fok. Fáradtan nézek körbe, nézem a fákat az út mentén, hátha amíg ideérnek értem, letudok ülni valami árnyékosabb helyre. A nyárfák egész kellemes árnyékot adnak, így lehuppanva a bőröndömre nézek ki a fejemből és figyelem a száguldó kocsikat.

Fél óra, fél rohadt óra kell mire megáll előttem egy kocsi és miért is ne, pont az a szemétláda száll ki belőle, akit leginkább minél később láttam volna.

- Úgy hallottuk kell egy fuvar Ádiékhoz. - Vigyorog Németh és kiszáll a másik oldalon is egy srác, de őt nem ismerem.

Úgy tűnik a másik normális, ő felém jön és már egyből látszott, hogy jóval magasabb nálam.

- Szia, Kádár Tamás vagyok. - Mosolyog és esküszöm, ekkora melákot még soha a büdös életben nem láttam, legalább 15 centivel magasabb volt, pedig én sem a kinövésűek csapatába tartozok. A kékes-szürke szemei valami elképesztő látványt nyújtanak amitől teljesen elfogott a melegség. Úristen.

- Likerecz Anita. - Mosolyogva mutatkozok be, bár Edit tuti felkészítette őket, hogy tahó leszek a történtek miatt.

Tamás egyből elveszi a bőröndömet és a kocsihoz cipeli, a fekete Lexus csillog és villog, nem értem mi a fenének kell Krisztiánnak ilyen és ekkora kocsi, de sejtem, hogy kompenzálni akar valamit vele.

- Na mi van, nekem nem is köszönsz? - Nevet fel Krisztián, amire máris felmegy bennem a pumpa.

- Csá, Németh. - Vonom meg a vállam és behuppanok a kocsi hátsó ülésére. - Húzzunk bele, mert elkésünk. - morgok halkan, miközben elkezdem kihalászni a ruhámat, hogy majd útközben magamra erőszakoljam.

- Hé, miattad vagyunk késésben már megint. - Védekezik természetesen a nagy arcú.

- Kuss és vezess.

Amint elindulunk vetkőzni kezdtem, érzem magamon a tekintetüket, erre tuti nem készültek. Magamban nevetve folytatom az öltözködést.

- Tamás... tudnál segíteni? - fogom meg a vállát, mire felém kapja a fejét elvéve a visszapillantóról a nézését.

- Persze... - Szívja be a levegőt, én pedig háttal neki felfogom a vörös hajamat, hogy feltudja húzni a cipzárt. Érzem, ahogy a hatalmas keze kicsit küszködik az apró kocsival. Kiráz a hideg, de a jó értelembe.

- Köszönöm. - huppanok vissza a helyemre, immáron szabályosan.

- Németh, mennyi idő még? - Kérdezem megremegve, mikor gyilkos pillantást vélek felfedezni középen az apró tükörben.

- 10 perc. - Morog, én pedig nem értem az egészet. Paraszt. Könyvelem el újra magamban, felrángatva a magassarkúmat.

Szeretem a ruhát, amit a nővérem választott nekem, a merész felsőrésze kiemelte a dekoltázsom, a hátsó derék táji kivágás pedig mutatni engedett a hátamból is egy kis részt, persze mindez megfűszerezve a vadító vörössel. A vörös smink, mely remekül illett a ruhámhoz, eléggé kihívó volt, mind a koromfekete szememnél és mind pedig szép alakú, mások szerint csókolni való számon. Annyi problémám volt a nyavalyás ruhával, hogy a melleim szinte kibuggyantak belőle és nem tudtam eldönteni, hogy ez direkt ilyen vagy a nővérem szívat vele. Egy biztos. A ruha, szépen kiemelte a csípőmet és a vékony,de nőies testem. Annyit biztosra tudok, hogy minden vörös és fehér lesz, ezt a két színt választották a dekorációhoz, így ehhez kellett illenie a ruhámnak is. Ahogy Németh megmondta tíz perc múlva megállunk a helyszínül választott Prónay Kastélynál. A kastély maga volt a tökéletes elegancia, a magyaros épület gyönyörűen pompázott, muszáj kiszállnom és még jobban szemügyre vennem közelebbről. A gyönyörű erdő mely körülvette a sárga épületet, olyan hatást keltett mintha vissza repülnék a múltba, ahol még a kastélyt a tulajdonosa használta, mindenhol nagy gyönyörű abroncsos ruhákban mászkáló hölgyek és kiöltözött férfiak voltak. A sárga falak ragyogtak, olyan volt mintha éppen most festették volna ki. Nyugalmat árasztott, ami a szívemet is elérte. Beleszerettem az épületbe. A vörös és fehér dekoráció kölcsönzött modern hangulatot neki, a fehér ablakokból vörös masnik és szalagok lógnak, míg a kastély előtt elterülő kis tóban mécsesek úsztak apró tavirózsákon. A jobb oldalon megláttam a fehér pavilont, melynek tetejéről csak úgy lógtak az egymásba gabalyodott fehér és vörös szalagok, olyan volt mintha Ádi a fehér és Edit a vörös szalag lenne, teljesen olyanok voltak, együtt tökéletes összhatást keltettek. Megszakítottak, komolyan megszakították a bambulásom.