Hullócsillag -Nagy Ádám- SZÜNETEL

1.Rész

Mindenki döbbenten bámult, én pedig szégyenkezve.De nem a hegek vagy éppen az újdonsült vágások miatt amik még itt-ott véreztek, ha nem mert kb 11 fiúval volt egy kis szobába tömörítve, és fehérnemű volt rajtam.

Felsikítottam és mindenki kiment.Egyedül egy öregebb ember (De korához képest jól tartja magát.) szólt vissza az ajtó mögül.

-Fürödj meg a forró vízben, mert teljesen kihűltél.-

Nem válaszoltam csak megnyitottam a csapot.Kimerülten és fájó fejjel vettem tudomásul, hogy mi is történt valójában.

Csöves lettem.Magamban halkan felkacagtam.Barbi barátjára terelődtek a gondolataim.Normálisnak néz ki szóval biztos, hogy meg hibbant.Ő az egyetlen aki úgy ismer engem mint Barbi.Csak besz@ptam mert én meg a srácról nem tudok semmit.

Mikor kész lettem vissza öltöztem de a pólómnál megálltam.Előkotortam a nadrágomból azt a jól ismert pengémet.A vérem még ott volt rajta megszáradva.Csak terhére vagyok az embereknek.Bele néztem a tükörbe.Hogy mit láttam?

Egy vizes hajú duci lányt, egy pengével a kezében, és csöpögő vérrel a kezén.A ruhám a vállamon lelógott egy kicsit.A szemfestékem elfolyt volt.Mint egy rossz romantikus filmben.

Szánalmas vagyok.

A pengét a kezemhez emeltem és rányomtam.Még csak a bőrt sértettem fel.

Itt meg is állhatnék ha akarnék.De nem.Nyomtam rajta egy nagyot, amitől a fájdalom villanás szerűen futott át rajtam.De tudtam miért teszem.A hamis barát miatt.A hamis évek miatt.Hány év is volt?10-11 talán?Hát jó...

2 vágás, 4 vágás, minden vágás jelent valamit.Ezek most az éveket.Hirtelen elkezdtem zokogni, és ahogy csak tudtam elkezdtem mindenemet vágni.Ordítva vágtam az arcomba a pengét, a számba, a kulcs csontomba, a lábaimba, a hasamba, a kezembe.Mindenembe amit csak értem.Hirtelen két fiú rontott be rajta.Megijedtek tőlem nem is kicsit.Ott álltam csurom véresen.Vágtam magamat zokogva.

Ádám (Szalai, mert igen ő róla tudom ki és, hogy néz ki.) oda szaladt hozzám és lefogott, míg az a fiú aki kiszedett a néző tér alól megfogta a kezemben a pengét és eldobta.

Én hirtelen elkezdtem csúszni lefele, mert már elegem volt.De nem ellenkeztem.Éreztem ahogy a két kar körém fonódva tart erősen.A finom de még is erős illatot beszívtam és próbáltam nem sírni.De semmi.Még mindig zokogtam.Ádámmal együtt elkezdtem a fal mentén lecsúszni.Éreztem ahogy az ölében ültem, de ez most egy kicsit sem izgatott.Mikor úgy látták (Már mindenki ott volt.) kezdek megnyugodni, megkérték (Időközben mindenki elmondta a nevét, mert miért ne.) Ádit, azt aki kiszedett a néző tér alól, hogy hozzon egy vizes ruhát.

Ádám még mindig erősen tartott engem, én pedig csak néztem a sebeimet.Sok volt már.De még mindig nem elég.Hisz jelentéktelen vagyok.Csak teher.Egyáltalán nem érdekel semmi.Akkor még is miért élek?!Csendben bámultam magam elé egy pontra, miközben Ádám ölében voltam.A többiek tekintete lyukat fúrt belém.Ádi vissza ért a ruhával de én semmit nem reagáltam.Király Gábor kitessékelt mindenkit a fogva tartómon, és Ádin kívül.