Eleinte egész jól indult a buli. Mindenki csak faggatott, hogy ki vagyok, mit tanulok, mit kérek inni.. amire egyébként nővérem 30 kilóméterről felfigyelt és helyettem is válaszolt, hogy semmi alkohol tattalmút.. Vegülis annyira nem bántam. Még csak 14 vagyok.. pont egy hete, és nem akarom még elkezdeni a piálást.
Egy idő után meguntam az ide-oda csapódást az ismeretlen emberek között, így leültem a kanapéra. Jó volt elnézni az őrült táncoló embereket, köztük a nővéremet is.
Néha oda jöttek hozzám, akkór jót hülyéskedtünk, de aztán mindenki tovább állt. Vagy inni mentek, vagy táncolni, vagy csak "friss" levegőt szívni a teraszon.
Már egy ideje bámulom a poharam, ekkor leül mellém az a magas fiú akit a Niki mutatott be nekem. Hogy is hívják?.. áh Bence!
Egy ideje csak ülünk egymás mellett. Néha rám néz és mosolyog, aztán ő is nézi tovább a táncolókat.
-te miért nem táncolsz?- kérdezte, én pedig nem tudtam mire véljem hirtelen kérdését.
-nem tudok táncolni...és nagyon zavarban lennék. És te? Hogy hogy csak itt üldögélsz? -kérdeztem vissza.
-Igazábol én se nagyon tudok táncolni.. főleg nem erre a zenére. Nem pont az én műfajom.- nezett rám kicsit komolyan, aztán elmosolyodott. Istenem.. hogy lehet ilyen gyorsan megkedvelni valakinek a mosolyát? Miért nem tud egyfolytában mosolyogni? Jó.. fura lenne.. de tetszene.
- nem a te műfajod? Tán neked saját névre szóló kell? -lehajtotta fejét és mosolyogva megrázta.
Mint kiderült ő inkább szereti a rock-ot mint a disco zenét. Aztán tovább beszélgettünk. Néha kimentünk az udvarra mikor úgy éreztük bent semmi levegő. Nagyon kedves volt, és nagyon sok mindenben hasonlít a véleményünk.
Hirtelen megszólalt egy nagyon jó zene.. még hozzá a "hajolj bele a hajamba".. erre felpattantam és magammal húztam mondván, hogy ez nem disco zene. Táncoljunk!
Kicsit hezitált, de amint elindultam a tömeg közepébe jött utánam. Ritmusra ugráltunk és énekeltem a körülöttem állókkal. Ő velem együtt ugráll és figyeli ahogy felszabadultan énekelek.
A refrénnél felemeltem kezem és felnéztem az ég felé.. ami.. most a plafon volt. Így énekeltem mikor közelebb lépett hozzám és hagyta, hogy a kezemet leengedve a nyakaköré fonjam. Belenéztem szemébe és oda bújtam mellkasához, ő pedig átkarolta derekam. Már nem ugráltunk, nem táncoltunk.. csak áltünk ott egymást ölelve.
Egyszer csak vakaki karon ragadott és kihúzott a tömegből, így egyben kitépett Bence karjaiból, aki azért jött utánam.
Mikor láttam, hogy a Niki az tudtam miért rángat.. mennem kell haza.
-Dina már indulnod kéne.. de.. nem hinném hogy most haza tudnálak kísérni.. szertlek!!- nézett a rám.. de láttam, hogy már nem szomjas. Leült egy székbe és egyfolytában csak azt hajtogatta hogy mennyire szeret.
Aggodalmasan néztem a Nikire.. majd a Bencére.
-Niki.. figyelj rám. Majd én haza kísérem. Rendben? Te csak maradj itt! Oké?- guggolt le megmentőm a nővéremhez, én pedig majd kiugrottam a bőrömből.
-jó oké.. de kapsz 15 percet, hogy vissza érj. Ebben benne van az oda-vissza út!- nézett nővérem a szemibe.
-persze nyugi. Mindjárt jövök- köszönt el tőle, majd felegyenesedett és rám nézett. - mehetünk?-
-persze. És köszi- mosolyogtam rá hálásan.
Út közben még mindig beszélgettünk. Nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot. Jó volt hallgatni amiket mesél magárol.
Elértünk a házig, és az ajtóig elkísért.
Ott állt a teraszon.. két gyerek.. azt se tudva mit csináljon, amikór Bence feltett egy kérdést:
-tudnal adni egy pohár vizet? Ma este még nem nagyon jutottam hozzá és már eléggé kívánja a szervezetem-
-persze, gyere be-
Bent még beszéltünk pár szót, aztán mondta, hogy elindul mert bár a nővéremnek most nem igazán lehet meg az idő érzéke.. azért jobb ha időben vissza megy.
Kikísértem egésszen a kapuig. Csak néztem szemeibe ami az utca lámpa fényében csak úgy ragyogott.
Ekkor szorosan magához ölelt amire egyáltalán nem számítottam.
Viszonoztam ölelését és mélyen beszívtam illatát.
-látnom kell még téged! Holnap 5-kor találkozzunk a parkban. - tolt el magától egy picit, hogy szemembe tudjon nézni.
-legyen..- visza bújtam mellkasára és behunytam szemem. Megakarom őrizni ezt a pillanatot.
