Találkozott a tekintetünk. Hátamon a hideg szaladt végig.. lehet, hogy én már láttam korábban ezt a szem párt?
Belőtt még egy gólt, de nem foglalkoztam vele. Csak néztem a szemeit. Felnézett majd elmosolyodott.
-tudod mit.. aki nyer kérhet valamit a másiktól. Áll az alku? - kacsintott rám.. én felnevetem. Egyszerűen hihetetlen ez a gyerek.
-najó.. legyen. De azért értelmes kerteken belül!-
-ezt csak azért mondod mert tudod, hogy én nyerek?- mondta gúnyos mosollyal.
-valójában igen.. miattad. Mert tudom, hogy én megfontoltan találom ki mi legyen a bűntetésed. De te csapdába csalsz. De attól még én is nyerhetek- azt hiszem itt elejtettem egy ördögi kacajt is. Se baj.. jót mosolygott rajta.
-oké akkor induljunk nulláról. Akinek hamarabb van meg az öt. Az nyert! - vázolta a szabályokat.
-rendben- mondtam, és bedobtam az első labdát.
Megint ő lőtte az első golt. Ahh.. nem hiszem el! Miért kell mindig őt bámulnom? Így nem tudsz koncentrálni Edinaa!!
Jolvan. A következőt hátulról lőttem és bement. Ezaz!
1-1. Oké.. haladunk.
Nagyon koncentrálltam, de már azon agyaltam vajon mit eszeljek ki neki. Kaptam még két gólt..
-ezt nem hiszem el! Tuti rossz a kapusom.. játékos cserét akarok!- mondtam eljátszva a sértettet. Ezen jót röhögtünk.
Jó.. kaptam még egy gólt.. de egyből lőttem még egyett.
4-2.. komolyan?
Ez után nagyon sok labdát nem engedtem be. Sőt! Lőttem még egy gólt.
3-4 neki..
-mit szólnál ha most csak téged néznélek? Segítt? - azt hitte ezzel segítteni fog? Csak zavarba jöttem.. egyáltalán, hogy látta a labdát? Mert oké, hogy néha le lesett a pályára.. de honnan tudta?
És még egy gól!
Neki..
Csak néztem a bábúkat. Nem is láttam a labdát olyan erővel lőtte be a kapuba.
Még mindig engem nézett, és mosolygott. Rá néztem, én is elmosolyodtam.
-van egy kívánságom!- mosolygott mint egy öt éves mikor karácsonyra írja a listáját.
-tudom.. mi lenne az?-
-oké.. ez igazából egy kérdés. De ha te nem, csak én tudom helyesen megválaszolni kapok még egy lehetőséget. Így oké?- csak néztem rá lefagyva és agyaltam.. najó.. végülis max lesz még egy esélye.
Bólintottam.. jelezve, hogy jöhet a kérdés.
-honnan ismerjük egymást- na hát ezt nem értem. Erre pazarólja a kérdést? De ez könnyű!
-hát..-haboztam egy pillanatra- a buliból.- valaszóltam egyszerűen
-rossz válasz. Ugyanis kb. mikor 8 voltam. Ugyan itt játszottunk. Csak akkor velem voltál egy csapatban. Emlékszem rád. Nagyon aranyos voltál.- könyökölt az asztalon és egyfolytában szememet nézte. Én lefagytam. Ő volna az a kisgyerek? De hisz' rá emlékszem! Ez hihetetlen! Ekkora véletlent!
Kiegyenesedett és elindult felem. még mindig lefagyva álltam és csak bámultam rá. Ő oda jött és átkarolta derekam. Megpuszilta homlokom és magához ölelt.
-látod? Ilyen a végzet. Vissza irányított téged hozzám. Viszont, így van még egy kérésem.- tudtam, hogy megint olyan pimaszul mosolyog. Kicsit eltóltam magamtól, hogy szemébe nézhessek.
-el se hiszem. Milyen kicsi a világ! De rendben.. hallgatlak. Mi lenne az a nagy kérés?-
mélyen a szemembe nézett és még közelebb húzott.
-sose felejts el!-
-soha se tudnálak elfelejteni..- megéreztem puha kezét arcomon, másikat ott hagyta derekamon. Én át karoltam nyakát. A szemét néztem még mindig. Egyszerűen elvesztem benne. Ő csak egyre és egyre közelebb hajolt, nem siette el.. éreztem ajkait az enyémen, de nem tett semmit, csak megérintette. Éreztem ahogy lehellette hozzá ér számhoz és egész testem vágyott rá. Ekkor már csukva volt szemem.. nem érzékeltem semmit körülöttem, csak őt!
Ekkor szorosabban fogta derekam és még közelebb húzott. Ajkaink őssze égtek és nyelve felfedező útra indult. Én beengedtem és lágyan csókolt. Kellemes és meleg érzés volt. Érzékien és lágyan csokolt. Bele túrtam hajába, mire még hevesebben csókolt meg.
Lassan elengedett és oda bújtam mellkasára. Szememet még csukva tartottam. Ez volt az első csókom. Remélem tényleg soha se felejtem el ezt a pillanatot..
