Az elmúlt időben nagyon sok felé mentünk. Alig tudtak minket szét választani. Voltunk esténként sétálni, egyszer hozzá mentünk át, egyszer hozzám. Bár én jobban örülök mikor hazzá megyünk át, mert itthon van a Szabi, a kisöcsém, anyu, és sose hagynak békén minket, de mikor nála vagyunk akkor csak a mamája van otthon. Vele pedig nagyon jóban vagyok, és megengedte, hogy tegezzem. Kicsit fura volt eleinte letegezni, de olyan mintha az én nagymamám is lenne, szóval elfér. Volt, hogy csak punnyadtunk, hogy segítettem főzni, ami valójában egyszer fordult elő, de akkor is rám támadta ez a jó madár, és szét szórt egy kiló listet a konyhában, aminek a fele természetesen rám került, bár nem hagytam magam és a feje tetején szét törtem.egy tojást... na itt fel robbant a konyha. Repült a fakanál (igen én akartam neki dobni), ő a konyharuhával csapkodott, aztán én megfogtam a mosogató csapot, kihúztam a helyéről, és gondolván, hogy majd én lehűttöm, arcon slagóltam.. ekkor bejött a mamája és közölte, hogy nagyon cukik vagyunk meg minden, de kapunk kb. 10 percet, hogy rendet rakjunk és közölte, hogy többet nem kell segíttenünk neki. De úgy soha többet.. De aranyos volt, mert ő is poénra vette és még rendet is segített rakni. Aztán múlthéten az állatkertbe mentünk el. Olyanok volt mint valami romantikus film szereplői. Kézen fogva sétálgattunk, mindig mosolyogtunk, ha fagyit kaptam nyomtam egy puszit az arcára.. szerintem még az egyik lábam is felemeltem. Akkor nagyon cukinak éreztem magunkat, de így vissza gondolva tényleg nyálasak voltunk. Se baj.. néha olyat is kell. Nem úgy mint amikór az ő kinyúlt pólójában vagyok meg egy rövid nadrágban, ő pedig szintén rövid nadrágban csak póló nélkül. Nem tudom feltűnt e, de tél van... igen. Na mindegy, szóval úgy fetrengtünk a földön, chips-et zabálva, és videó játékokkal játszva.. na hát igen.. az is nagyon romantikus lehetett. Ha már romantika.. ma kitalálta, hogy menjünk el 'randizni'. Halvány lila fingom sincs mit vegyek fel... éppen a szekrényem előtt állok és gondolkodok. Annyit mondott, hogy legyek csinos. Na köszi! Ezzel azt mondja máskor nem vagyok az? Vagy öltözzek elegánsba? Najó.. legyen az arany közép út. Végül ezeket veszem fel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elmentem lezuhanyozni és fogat mostam. Csak egy laza sminket csináltam. Nem is nagyon lehet ezt nevezni sminkelésnek. Szempillaspirált vittem fel, és korrektorral kojavítottam a bőr hibáim. Bence szerint "undoríttó" ha egy lányon rengeteg smink van. Na azért ez durva fogalmazás, de egyet értek vele. Vagyis egy lány lehet szép smink nélkülis. Hallom ahogy köszön anyuéknak, akkor azt hiszem elindulok lefelé. Ahogy meglátott mosolyra húzta száját és közelebb lépett. Annyira, hogy csak pár centi maradjon köztünk.
-nagyon szép vagy- mosolygott.
-ezt mondod akkor is mikor felébredek-mondtam hunyorogva. Persze csak vicceltem.
-mert tényleg szép vagy.. de most is.. na.. érted!- röhögött ki. Majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott és átölelt.
-mehetünk? -kérdezte
-ühüm- le se lehet mosni a mosolyt az arcomról.
Elmentünk először egy parkba. Vagyis anyuékat meg kérte a drága lovagom, hogy vigyenek el minket.. A parkon végig sétaltunk de közben elkezdett esni a hó. Meleg telünk van.. már amennykre egy telet lehet mondani melegnek. Hó még nagyon nem esett, így mikor szallingózni kezdett, az emberek nem elmenekültek hanem egyre többen jöttek figyelni a hópelyhek táncát. A gyerekek vidáman szaladgáltak és hógolyóztak, míg a felnőttek forro bort vagy teát szorongatva sétálgattak a hókotró álltal létre hozott kis ösvényken. Ahogy elértünk a park végére, egy korcsolya pálya tárult elém. Még sose korcsolyáztam. Vagyis persze én is voltam már jégen. Cipőben. Minden más falusi gyereknek, ez nekem sem maradt ki a télből. De igazi korcsolyán.. nem hinném, hogy könnyen tudnék közlekedni. Persze jól gondoltam, hogy erre készül. Ahogy fogt a kezem, úgy vezetett el a pálya szélere, elkért 2 korcsolyát és mondta, hogy üljek le a padra. Felvettük mind a ketten, mire ő elindult, hogy beálljon a pályára és majd onnan segítt. Aha.. jó ötletnek indult, csak azzal nem számolt a Bence, hogy én tényleg nem tudok ezzel a valamivel menni. Elbotorkáltam a pad széléig, természetesen ülve. A pálya korlátján megkapaszkodtam és felhúztam magam. Így talán stabilan éreztem magamat de másnak a szemszögéből úgy nézhetek ki mint egy szülő tehén... Persze ezt a barátom is realizálta és miútán letörölte könnyeit a nevetés miatt (ami persze az miatt származott hogy hogyan nézek ki) oda jött és át emelt a küszöbön. Gyengéden rá kulcsolta ujjait az enyémekre, amit én is viszonozni akartam, de ehelyett jól megshorítottam mert éreztem, hogy menten hanyatt vágódok. Megint röhögött egy jót, és mondta hogy karoljam át, és induljunk meg végre. Mondtam neki, menjen csak, de azt mondta, hogy ez egy randi és velem marad. Meg amúgy sem akar felvágni. Küldtem neki egy "na hagyjál" nézést mire már mind ketten nevettünk. Még fél óráig szenvedtem mire sikerült csúsznom/gurulnom/másznom kb. 15 métert. Hurrá! Leültem oldarra és hagytam had menjen pár kört. Kicsit szomorú voltam mert nagyon aranyos ötlet volt tőle ez az egész, de végig szenvedtem. Jó mondjuk hatalmasakat röhögtünk. Egy órája hülyéskedtünk meg beszélgettünk már (természetesen ülve.. messze a jégtől) mikor elindultunk haza. Hívtam anyut (yeeh! Igazi randi. Anyucival..) és haza vitt minket. Elkellett köszönnünk és haza ment, mert ügye mi még fiatalok vagyunk.. Mielőtt elaludtam még küldtem neki egy üzenett:
"Köszönöm az estét. Igaz, hogy kis esetlen voltam, de nagyon jól éreztem magam. 'Igazi randi':✔ ...😅❤"
