The Shadow Of The Night

Sztár fogoly

Maffia.. A mi családunk már nagyon rég ota benne van a maffiában. Apám egyetlen gyereke ként én sem usztam meg hogy ne kerüljek bele. Az elején még elegem volt az egészből de mikor jobban megismertem az embereket és belelerültem ebbe az életbe már nagyon birom az egészet. Minden napi pörgés és izalom ezerszer jobb mint egy átlagos élet.
Már-már azt hittem hogy ma egy nyugis nap lesz.. Hittem.. Lentről kiabálást hallottam. Majd kétségbeesett könyörgést. Apámék elkaptak valakit. Ismét. Anyám.. Mi lesz ha elkapnak a nyomozok..
Szoval. Lássuk kit kaptak el. Lementem a lépcsőn de mikor leértem kissé döbbent arcot vágtam.
-Szia Beca.-köszön nekem Jack.(Ő apa jobb keze)
-Ti teljesen hülyék vagytok?! Elraboltok egy sztárt?! Idioták gyülekezete..-akadtam ki.. Szegény srác ilyedten ült. Megkötözve,segitségért könyörgő szemekkel nézett.
-Bec mi van már? Ő csak egy sztár kölyök.
-Az van drága Jack hogy ha a családja észreveszi hogy elhoztátok lenyomoztatják és mentek a sittre sőt engem is beraknak a drogosok közé a börtönbe mert benne voltam minden baromságotokba. Ezt akarod??
-Jaj Bec lazits már.-nevetett- Ugysem kapnak el. Vagy mivan bejön neked?
-Nagyon vicces..És mi a tervetek vele?!
-Oh.. Hát talán megkinozzuk-vigyorgott a srácra gonoszul aki még ilyedtebb tekintettel nézett vissza-
-Ezt nem fogjátok meguszni...-fogtam a fejem.
-Persze persze.-nevetett jot rajtam. Nemsoká apa lépett be a nappaliba.
-Beca drágám jo higy itt vagy.-mosolygott rám.
-Mért hol lennék?!
-Csípős kedvében van-nevetett Jack de erre fejbecsaptam.-Heey! A kis szárnak van egy csini nővére. Hmmm jo csaj lehet-vigyorgott.
-Jack megszerezzük-kacsintott rá apa....
-Remek...-mondom halkan
-Kislányom egyszer te is ezt fogod csinálni ne fintorogj.-szolt apa.
-Azt várhatjátok..-forgattam a szemem és felmentem a szobámba.

Eljött az este. Mikor mindenki aludt és átmentem a szőke sráchoz.
Halkan kinyitottam a zárat és beléptem a szobába. Ő a szoba sarkában ült az ágyon. Rémülten kapta fel a fejét.
-Kérlek ne ölj meg..-suttogta.
-Nem foglak. Nyugi.
-Akkor miért jöttél?-kérdezte.
-Csak... Jol vagy?
-I-igen.. Miért vagy ilyen kedves?
-Mert én nem vagyok az apám.-mosolyogtam keserűen.
-Igen..
-Csak ne ellenkezz nekik ha nem akarsz meghalni.. Én sem lehetek mindenhol hogy beleszoljak.
-Értem. Amugy Ross vagyok..Ross Lynch.
-Tudom.Én Beca. Most megyek.. Jo éjt.
-Neked is.

Kimentem a szobábol. És csak most esett le hogy a nevét sem tudom. Tipikus én. Nah mind1. Majd holnap megkérdezem.

~reggel~

Arra kelek hogy nyakonöntöttek egy vödör rohadt hideg vizzel.
-Menj a pokolba!-kiáltom.
-Látnod kellene a fejedet-röhögött Jeff.
-Rohadj meg.. Huzáll ki most!-néztem rá dühösen. Ő csak nevetve kiment.
Mikor átöltöztem valami száraz ruhába lentről fájdalmas kiáltásokat hallottam.. A Rosstol.. Lerohantam a lépcsőn. Jack a kezében egy véres késsel állt a szőke fiu elött akinek a kezén hatalmas és nagyon mély vágás volt. Megsajnáltam... Eddig senkit se sajnáltam meg de látva hogy ült ott és kétségbeesetten nézett.. Legyengülve..
A kezéből ömlött a vér. Istenem csak ne egy ütőérből follyon az a rengeteg vér..
-Idiota mit csináltál?!-kaptam ki Jack kezéből a kést.
-Add vissza a kést!-nézett rám dühösen és megindult felém.
-Mert mi lesz?!
-Jobb ha odaadod. Vagy nagyon megbánod.
-Ezt szivtad mert nem fogod megkapni!
-Add ide!-kiáltott rám mire felé tartottam a kést.
-Remélem tudod hogy ezt nagyon megbánod..és apád sincs itthon hogy megvédjen téged-mondta ilyesztő mély hangján.
-Nem félek tőled.-probáltam magabiztos maradni de a körülményekhez képest nem ez volt a legkönnyebb dolog...
Ő gonoszul elvigyorodott, kicsavarta a kezem és a torkomhoz nyomta a kés pengéjét..
-Nem fogod meguszni Jack..
-Oh de te se drága..már elegem volt az állando pattogásodbol. Végre megölhetlek.
Szavai rémületet keltettek bennem.. Itt már tényleg nincs kiút.

A Ross már alig volt magánál. Szemei kezdtek lecsukodni.. Tul sok vért vesztett. Nem hiszem hogy túléli... Ahogy én sem.
De mikor Jack már a torkomat vágta volna el belépett a helységbe Jeff.
-Te mit művelsz?!-kiáltott Jackre.
-Amit már rég meg kellett volna tennem!-erre a kijelentésre Jeff lelőtte Jacket. A szobában megfagyott a levegő.
-Jol vagy?-nézett rám.
-Ahha.-bámultam meredten a padlon fekvő, lelőtt személyre.-Mért jötték vissza?
-Itt hagytam a telefonom.-mondta-Él még?-mutatott az ájult szőkeségre.
-Jesus..nemtudom-futottam oda hozzá hogy megnézzem a pulzusát.-Nagyon gyenge pulzusa van.
-Segitek felvinni.-ketten felemeltük és felvittük a szobámba mivel az övé be volt zárva. Jeff segitett lefertőtleniteni a vágásokat és bekötni a kezét.
-Tudod Bec..benned mindig azt becsültem hogy akkora szived van. -nézett rám Jeff. Mire én csak rámosolyogtam.
-Annyira szeretnék egy normális életet.-sohajtottam.
-Tudom. Én megyek. Jo legyél.
-Okés. Köszi a segitséget. Szia.-ezzel elment.
Ugy egy ora mulva az ágyon fekvő szöszi kinyitotta a szemét...