The Shadow Of The Night

Váratlan vendég

"Mire feleszmélte az ágyamba feküdtünk. Ő a deremakat átkarolva aludt. Egy kellemes meleg bizsergés járta át mindenemet.
Hajj Beca nem lesz ez igy jo. Nem szabad hogy..."

Hogy apám rájöjjön. Pár percig még gondolkoztam hogy mit tudnék tenni. Végül arra jutottam hogy meg kéne szöktetni innen.. De mégis hogy lehetne.. Mindenki rájönne és akkor minket keresne mindenki. Ezt igy nem lehet. Kell valami terv. De most tul fáradt vagyok az egészhez.
Nemsokára elnyomott az álom.

Kora reggel ébredtem. Ross még aludt mellettem szorosan átölelve engem.
Na várjunk. Ez igy nem okés. Kibujtam az ölelés alol és a fürdőbe mentem átöltözni.
Majd mikor késszen voltam lementema nappaliba. Az egész házban csönd volt. Nem sok idő elteltével nyikorgott a bejárati ajtó. Apa és Damon lépett be rajta. Mivaan?!
-Te?-néztem csodálkozva Damonre.
-Mondam hogy ma találkozunk-elmosolyodott.
-Szoval már találkoztatok. Beca ő fog vigyázni rád mert nekem el kell utaznom pár honapra.
-Hova?
-Europába. Ma délben indulok.
-Értem..
-Jo legyél. Szia-mondta és elment.
-Jol vagy?-jött oda hozzám Damom.
-Igen. Hány ora?
-11. Miért?
-Hogy repül az idő.-ábrándoztam mire felnevetett.
-Éhes vagy?
-Yep.-mondtam és ráugrottam a hátára.
-Majom.-nevetett-Rendelek pizzát.
-Okés.-ugrottam le rola.-Mindjárt jövök.
-Rendben.

Felszaladtam a szöszihez aki most ébredezett.
-Szia.-ültem le mellé az ágyra.
-Szia.-mondta édes rekedtes hangon. Mi? Nem! Nem édes. Kezdek megőrülni..-Min gondolkodsz?
-Öhm semmin.
-Ahhaaaaaa.-nevetett.
-Hogy vagy? Kezed?
-Jol. Köszi..
-Apának uj embere lett Damon a neve. Ő jofej so nem kell tőle félni ha meg szemét akkor én ütöm le.-nevettem fel.
-Okés.
-Gyere le majd.-kacsintottam rá. Na jo én teljesen megőrültem. Miota itt van nem vagyok önmagam. De szerelmes se vagyok belé. Jesus no!
-Megint agyalsz.-mosolyodott el.
-Én.. Mi? Nem!-erre csak elnevette magát felállt és felém sétált.
És csak egy boxer volt rajta! Azta milyen kockái vannak. Omfg...
És egyre közeledik felém...