Miért Pont Te ?

~16.rész~

Éjszaka volt amikor Blake telefónja megszólalt, felvette.
-Blake apád meghalt, nagyon sajnálom. Haza kéne jönnöd.
-Reggel indulok. *sírt*

Annyira mérges volt,hogy még elköszönni sem tudott attól az embertől akit a legjobban szeretett a családjából. Mindig mellette volt, s sőt engem is nagyon kedvelt.

Annak az embernek nagyon nagy szíve volt, de sajnos a betegsége miatt hamar elment.

Blaket próbáltam lenyugtatni.. nem mentem sokra hisz tudtam,hogy ez nagyon fáj neki. Így inkább hozzá bújtam és engedtem,hogy sírjon.
Tiszta könnycsepp volt a blúzom, kerek órákat sírt. Öszintén sajnáltam. Nem volt mit tegyek mást csak,hogy ilyenkor az élete legnehezebb pillanatában mellette legyek.

Reggel korán elindultunk haza Blakehez. Útközben felhívtam a családtagjaimat.

📞-Szia,anya van egy rossz hírem, Blake apja meghalt.
-Öszintén sajnálom. *anyum is sírt a telefonban hisz nagyon szerette mindenki Jonsont.
A család többi tagja is elszomorodott.

Temetésén mindenki ott volt. Blake most is sírt,szenvedett, fájt neki. Darabokra volt törve.

Teltek a napok,hónapok az állapota nem nagyon változott, így eldöntöttem,hogy beszélek vele.
-Blake kedves, beszélnünk kéne..
-Nincs időm most beszélgetni veled. *mormogta*
-Blake azért mert elveszítetted apádat nem azt jelenti,hogy teljesen ki kell haljál. Én itt vagyok veled, s nem akarlak elhagyni. A te életednek még nincs vége. Én tudom,hogy ez számodra nagyon rossz érzes de Blake térj magadhoz.
-Nem Bella, te nem tudhatod,hogy ez milyen érzés. Nem tudhatod,hogy ez mennyire fáj. Ő volt a mindenem, ő volt az egyetlen ember aki engem mindig megértett. Akkora szíve volt annak az embernek,hogy azt te el sem tudod képzelni. Úgyhogy kérlek ne mondd nekem,hogy változzak meg vagy hogy térjek vissza.
-De Blake akkor velünk mi a fene is marad?
-Bella sajnálom, szerintem ...*elhallgatott*
-Szerinted mi?
-Szerintem tartsunk egy kis szünentet..
-Hogy mi? Minek kell neked szünet Blake ? Melletted akarok lenni.
-Nekem tényleg kell ez a szünet Bella.
-Blake nem létezik szünet...
-Tehát azt akarod mondani,hogy vége ?
-Én nem mondtam semmit, de a szünet alatt lehet szerelmes leszel mondjuk valaki másban. Nincs értelme a szünetnek Blake nem létezik olyan,hogy szünet. Vagy maradsz vagy mész...* bőgtem.

*Blake szemszöge*

Nem akartam maradni, annyira tönkre voltam téve. Annyira megéríntett apám halála,hogy az hihetetlen. Menni fogok, itt fogom hagyni Bellát.
-Bella elmegyek, nem bírok itt maradni.
Belenéztem a szemébe, könnyezett. Nagyon sajnáltam de nem tehettem nem akrtam megbántani, így jobb ha mentem.
-Blake... ne hagyj itt..kérlek.

Összepakoltam s elmentem.
-Ég veled Bella.
-Blakeee ne hagyj itt...kérlek.. szeretlek Blake,hát nem érted ?

-Én is Szeretlek Bella* suttogtam* mindig is szeretni foglak.

*Bella szemszöge*
Nem hittem el,hogy itt hagyott , nem hittem el,hogy ezt tette velem. Azt sem tudom mit fogok kezdeni most az életemmel. Roset felhívtam és velem maradt. Egész éjszaka sírtam. De tudtam,hogy így nem maradhatok. Fájt,hogy én szenvedtem mindig.