Miért Pont Te ?

~10.rész~

Már az nap volt amikor haza kellett menni.
*Történtek*
Lefeküdtem Blakel, egy csomó időt töltöttünk úgy ketten mint négyen is (Rose és Andrew).
Ami a tesom és a legjobb barátnőmet illeti együtt vannak és szerencse nekik távolság nem lesz köztük,csak pár ház.
*Haza utazás*
*Szüleim szemszöge*
-Billy *szóltította meg anyum apumat*
-Mondjad drágám!
-Te látod mennyire szerelmes gyeremekeink vannak?
-Ki szerelmes drágám? Andrew? Azt láttam..
-Te.. *kacagott fel anyum* s a lányodat Bellát elfelejtetted?
-Ja dehogy.. *mormogott Billy*
-Billy ez a lány összelesz törve ha most hazamegyünk. Totál belezúgott Blakebe. Ezt még a vak is észreveszi.
-Vanessa *szólt komolyan apum*, nem maradhat Bella itt, amúgyis hétfőn iskola,ezért megyünk most péneteken haza,hogy tudjanak készülni suliba.
-Te nem érted? *kiáltott anyum magasabb hangnemben*
-Vanessa ne kiabálj rám,megértetted? Nem érdekel,hogy Bella szerelmes haza kell menjünk. Méghozzá most.

Anyum erre már nem mondott semmit. Bejött a szobámba.
-Kicsim megyünk.
Blake a szóba előtt állt amikor ezt meghallotta,elment.

*Blake szemszöge*
Nem Istenem nem veheted el a boldogságot az életemből. Nem akarom,hogy elmenjen, nem akarom látni,hogyan csúszik ki a kezeim alól.. neem.*

Mindenhol kerestem Blaket, de nem találtam,már sírtam,hogy nem találtam meg. Nem tudtam elbucsúzni.

-Bella idelye menni, kincsem. *Billy szólt hozzám*
-Nem, én nem megyek míg nem köszönök el Blaketől. *kiáltottam mérgesen*
-Bella ha nem szálsz be a kocsiba felveszlek s beteszlek.
-Téged az ég világon semmi sem érdekel? Azt hiszed nem hallottam amit anyának mondtál? Akkor engem sem érdekel,hogy haza kell menni.
-Bella!! *apum mérges lett*

Megfogott és az ölébe felvett. Andrew leállította.
-Te ember téged nem érdekel a szerelem?*kérdezte mérgesen Andrew apától*.
-Fiam,menj el innen.
Nem ment. Lefagyva maradtam amikor apám keze csattant Andrew arcán. Sírtam,anyám könyörgött,hogy hagyja abba. Rose Andrewhoz szaladt és keze közé vette.
-Andrew jobb ha beülünk. Nem akarom,hogy ez mégegyszer megtörténjen.

Beültünk az egészen és hazamentünk.
Andrewhoz bújtam.
-Andrew,nagyon sajnálom...
-Én is Bella,próbáltam segíteni,nem tudtam..sajnálom *kijött egy könny a szemén*
-Shhshh*nyugtattam* nem baj,mindent megtettél értem,és én ezt nagyra értékelem.
*Megöleltem és ő magához szorított, Rose is társult.*