Kitaszítva...

13

Olivia szemszögéből:

- Miota vagyok itt?- kérdeztem tőle.
- 2 honapja..- fájdalmasan elmosolyodott majd magához huzott.
Igaz nem ismerem a fiut de boldog vagyok hogy itt van. Összebujtunk és elaludtunk.
Később arra keltem hogy Adam keltegett.
- Hé Liv.. Itt a barátod...- lassan kinyitottam a szemem. És Ricsi tényleg ott állt...
- Te mi a faszért alszol a csajommal egy ágyba?!- kezdett el Adam- mel orditani. Rám nézett.
- Rám nézzél ha hozzád beszélek!- és kezet akart emelni Adam- re. Bevillantak a képek amikor apa is ezt mondta nekem..

Visszaemlékezés...

Már vagy 5 perce ordít. Ránéztem anyára.
- Rám nézzél ha hozzád beszélek te köcsög.- és a keze találkozott az arcommal. Majd mégegyszer. Lerogytam a földre. Kaptam még egyet majd eldobott...

Visszaemlékezés vége.

- És te miért nem tudtál egyszer sem bejönni a 2 honap alatt az ugy nevezett "csajodhoz"?!- Adam mellé álltam. Ricsi megakart szolalni de közbe vágtam.
- Tudod mit? Nem vagyok rá kiváncsi! Menj el! Most!- és az ajto felé mutattam.
- Olivia ezt te sem gondolod komolyan...- suttogta.
- Mondom menj el!- orditottam rá. Kisétált az ajton és azt hiszem az életemből is...