Kitaszítva...

15

Még az nap haza engedtek. Adam- nek előbb elkellett mennie. Azt mondta valami ügye van. Igy hát egyedül mentem a pokolba... Azaz haza. Mikor haza értem ott volt Kate a nagynéném. - Szia Olivia! Jól vagy kicsikém?- szorosan magához huzott.
- Sziasztok.- apa átakart ölelni de nem engedtem.
- Beszélhetünk?- kérdezte Kat.
- Persze.- arrébb mentünk.
- Na tehát... Ez igy nem élet. Mi lenne ha hozzám költöznél?- felcsillant a szemem.
- Jézusom! Köszönöm. Köszönöm!- felrohantam a szobámba összepakolni de előtte még egy gunyos mosolyt villantottam apám felé. Végre szabadság!