s a v e m e (Cameron Dallas hungarian fanfiction)

F o u r

- Készen vagy már Grace? Az Isten szerelmére csak a szomszédba megyünk, nem fogsz a vörösszőnyegen felvonulni, szóval legyél szíves és gyere ki a fürdőszobából! - kiáltott anya a nappaliból.
Megforgattam a szemem és újrakötöttem a hajamat.
- Egy peeeerc!
Mikor kiléptem anya a kanapén üldögélt készen, tökéletes frizurával és sminkkel és a telefonját pötyögtette. Végigpásztázott majd visszaszögezte a tekintetét a készülékre.
- Tíz percen belül itt vannak. Vedd ki kérlek a muffinokat a sütőből mert megégnek. - utasított rendre fel se pillantva a mobiljából.
Furcsán meredtem rá, de azért elindultam a sütő felé.
- Muffint sütöttél nekik?
- Grace, 8 órát utaztak nyilván mind el vannak fáradva arra gondoltam hogy beinvitálom őket egy sütire aztán nekikezdhetünk a pakolásnak.
- Akkor miért kellett már most elkészülnöm?! - kérdeztem szemrehányóan.
- Az már a te dolgod, nem az enyém.
Felhúztam a kesztytűt és kikaptam a forró muffinokat a sütőből, a következő pillanatban pedig megszólalt a csengő. Anya felpattant a fehér kanapéról és az ajtó felé menet mégegyszer visszaszólt.
- Grace?
- Hm?
- Legyél kedves.
- Az vagyok. - válaszoltam furcsán mosolyogva, anya pedig ajtót nyitott.
Az ajtó felől hangos sikítozásokat hallottam ezért a muffinokat az asztalra lehelyezve az ajtóhoz futottam hogy megnézzem nem e valami gyilkosnak nyitott anyám ajtót. Ám amikor odaértem akaratlanul is elnevettem magam mert csak két ölelkező és sikongó nőt láttam, anyát és Ginát, a hátuk mögött pedig két értetlenkedő férfit, Gina férjét, és a másik... A másik valószínűleg Gina fia volt, akiről anya mesélt. Nem volt rossz srác, sőt... Gyönyörű barna szemei voltak,!menő haja, és szép mosolya, viszont valahogy nem egészen az én stílusom, a lehengerlő mosolyával valószínűleg az összes lány bugyijába bejutott már, az ilyen fiúktól pedig egyenesen undorodok, nézhetnek akármennyire jól is ki. A tekintetét felém fordította és egy percre lehervadtba mosolya a szájáról aztán még szélesebben vigyorgott .Nem vette le a szemét rólam, sőt egyre jobban belefúrta a tekintetét az enyémbe, ezért halványan rámosolyogtam, aztán szégyenlősen elfordítottam a fejem és inkább anyát néztem ahogy a főiskolai barátnőjével annyira örültek egymásnak, mintha 15 éves kamaszok lettek volna
- Annyira örülök hogy újra találkozunk Margarette! Annyira hiányoztál! - mondta kedvesen Gina és újra megölelte anyát, aztán észrevett engem a falnak támaszkodva.
- Ő pedig a lányod? - lépkedni kezdett felém mire ellöktem magam a faltól és megigazítottam a hajamat.
- Igen, Gina, ő itt Grace.
Mosolyogva közelebblépkedtem és meglepődött arcot vágtam, amikor a nő engem is megölelt
- Nagyon örülök a találkozásnak Grace! - óvatosan eltolt magától, majd végigfürkészett a szemével. - Nahát milyen szép lány vagy!
- Én is nagyon örülök Gina! És köszönöm szépen. - mondtam kedvesen.
Eközben anya bennebbhívta a két férfit, akik továbbra is az ajtóban álldogáltak.
Gina férje is udvariasan köszönt nekem és bemutatkozik. Eliottnak hívják és ő is nagyon kedvesnek tűnt akárcsak Gina.
Gina ekkor megfordult és közelebbhúzta a fiát hozzánk. A fenébe. A gyormomban furcsa érzés támadt, amikor közelebbről is megfigyelhettem hogy milyen pofátlanul jóképű Gina fia.
- Grace, hadd mutassam be neked a fiamat Cameront. - távolabblépett tőlünk mi pedig körülbelül fél méterre álltunk egymástól Cameronnal és látszólag egyikünk se tudta mit csináljon ezért óvatosan Cameron keze felé nyúltam, hogy udvariasan kezetrázzunk.
- Örülök a ... találkozásnak... Cameron. - megfogta a kezemet és közben szinte feltűnésmentesen megsimítja az ujjamat.
- Szintúgy, Grace. - mélyen a szemembenézett de közben végig magabiztosan mosolygott. Mire észbekaptunk már az egész társaság az ebédlőben volt mi pedig még mindig az ajtó előtt ácsorogtunk. Mikor Cameronban is tudatosul hogy kettesben maradtunk, szégyenlősen a hajábatúrt majd elmosolyodott. Viszonoztam a mosolyát és úgy éreztem mintha életem legcikisebb és legromantikusabb két percén lettem volna túl.